Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)
Növénytermesztés - Árpa
'parkokba a rendekbe gyűlt árpát. Különleges az árpa kévébe kötése is, T :ert a törékeny szám növényt többnyire mm lehet sajátmagából sodrott tótélbe tenni, így zsúpból, csatéból,sásból már előre köteleket készítenek s velük kötik be az árpakévéket. Talán az árpa bekötésének nehézségeivel függ össze,hogy a századforduló körüli évekig fennmaradt az árpa "szabados",szénához hasonló betakarítási módja. "Még csinálták fiatal koromba" - mondja Boros János - "de mióta ember vagyok, nem láttam. Rudasba gyűjtötték az árpát,ugy hordták nyomtatni rudasból. Nem bájoltak vele. Akárhun vót az árpa, a kisdarab fŐdekbe, vagy kivül (a távolabbi dűlőkben). Villával hányták ösrze, nagygereblyével felkaparták." Varga G-ábor ngy tudja: "leginkább ami nagyon aszottas vót, azt az árpát nem kötötték be.Mikor behordták, boglyát raktak belőle. De sokszor a kocsiról rögtön az ágyásba hányták le, és már nyomtatták is." Az árpát lehetett legkönnyebben nyomtatni a gabonafélék között. Búzából nagy fáradsággal nyomtattak el három ágyást egy nap, árpából négy, még öt ágyás is kiment. Ezzel függött össze, hogy az árpát gyakran "kívülről nyomtatták". Annyit jelentett ez, hogy kivált a közeli kisdarab földek árpatermését nem raktak kazalba a nyomtatószórű mellé, hanem közvetlen a kocsiról ágyazták be. Az árpaszalma kiválik a többi gabonaféle szalmája közül: a jószág megeszi, takarmánypótléknak számít, az átteleltetés egyik legfontosabb alapja. Adják önmagában is a jószág elé. A marha például télen 'egyszer kap töreket répával, másodjára, éjszakára szárat,nappalra meg kap árpaszalmát, ha eszik, eszik, ha nem eszik, ugy is jó, teleljen." De általában villahegyen "rázzák", "rázottat" készítenek belőle aképpen, hogy fele-fele arányl-n lucernával,herével elkeverik. Adják "kétharmadosán" is, amikor egyharmad rész a lucerna s kétharmad a szalma. Tavasz közeledtével aztán megfordul az arány, s két rész heréhez tesznek egy harmad árpaszalmát. Néha egy boglyába rakják a lucernát az árpaszalmával. A rétegenként a szalma közé tett lucerna szaga átjárja az egész boglyát s ugy mondják, maga a szalma is "heréje válik". A takarmányozás szempontjából a nyomtatás hasznára volt az árpaszalmának. Az öregek dicsérettel emlegetik: "a nyomtatott árpaszalma olyan vót, mint a selyem". Olyan régivágású gazda is akadt, aki kifejezetten azért járatta meg Lovakká] árpaszslaát 5 t •->••' '-"-v puhább legyen.
