Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Növénytermesztés - Árpa

km "Legelső a busa a kenyérnek, aztán az árpa a j szagnak" - sorolta a vetemények fontosságát, rangját egyik adatközlőnk. "Az árpát melyen a tavaszi árpát kell érteni - a sertésnek meg az apróléknak vetjük, azzal hizlalunk." Az árpa csak szűkös időben került megír lésre kenyérnek.Ha akár fagy, akár a talajvíz elpusztította az őszi gabonavetést, az emberek a tavaszi árpa termésére voltak ráutalva. "In emlékszem olyan időre" mondta Bedécs Károly - "mikor tiszta árpát is megőrlettunk kenyérnek. Az én életembe: volt háromszor is, 29-be, 4-0-41-be és 52-be.Vizes évek vdtak ezek,országszerte hitvány búzatermés. 941-re kelve például májusi hónapra olyan ssttk lett a kenyér, mir.den szemes terményt megőrlettünk emberi táplálkozásra." Öregemberek emlékeznek még az 1863-as országos Ínségre is. "63-ba az emberek zabkenyeret ettek meg árpacipőt, a sok árpazsáaiska kiette a szájpadlásunkat." "Szegény édesanyám árpát tett a búzához, még Kukoricát is sütött bele, olyan száraz vót, alig tudták enni, nem kellett azt vágni, tört a kés előtt." Az árpakenyér "gyorsan kel, frissen sütve még megjárja, de már háromnapos korába is ugy repedezik szét, akar a szikes főd. Szárazabb, élesebb, kikezdi az ember száját." Néha csak kevés árpa keveredett a kenyérlisztbe: ha a rosszul telelt, kifagyott buzavetést tavasszal árpával "fotóztak ki". "A búzával együtt az is mehet kenyérnek. De ha mellette tisztabuza is van kielégítő, akkor az ilyen vegyesét abraktakarmánynak használjuk el." Az árpakenyér mellett kása formájában került még árpa az átányiak asztalára. Az árpakása manapság szintén használatból kiveszett, régies és szegényesnek számító ételféle. Kiss Samu azonban emlékezett rá, hogy gyermekkorában még anyja gyakran főzte. Hántolt árpából készült. A másik régies árpából készült kásaféléhez, az előbb említett "árpazsámiskához" árpadarára volt szükség. Tízben sürüre főzték,"mint a puliszkát." Az árpa azonban régen is, ma is elsősorban az állatok tápláléka. Adják abrak gyanánt a lónak, szarvasmarhának, szórják a baromfi elé, a disznónak pedig - akár növendék, akár hízó, - egyik legfontosabb eledele. A lő s a baromfi többnyire szemesen kapja az árpát,de a disznóknak, marháknak szánt mennyiség legnagyobb részében ledarálódik. Az átányi gőzmalomban, idős emberek amiékezete szerint "mióta van a malom,