Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Növénytermesztés - Buza

van a kukoricáénak, sít "ha nyáron elhátalták Hevesre, nagyobb árat kaptak érte, mint a buzáér". "Ha arra a pár forintra rá vót szorulva, a korpát eladta, lisztet vehetett rajta." A szalmatermés mértéke nem azonos azzal, ahogy a buza magjával fizet, néha a buza alacsony marad s mégis súlyos kalászokat hoz, más­kor szalmája megnyúlik, de a kalász kicsi, a szem megszorul. Maga a szalma a háztartásnak a a gazdaságnak egyaránt nélkülözhetetlen nyers­anyaga. A 3zalmakazal tövében köti be a gazda - vagy fia, cselédje - a "kötél szalmát", amit egész télen át esténként bevisznek a házhoz,hogy a háziasszony befüthesse a kemencét. Kenyérsütésre megemelik a mennyi­séget, disznóperzselésre pedig három kötéllel is előkészítenek.A szal­mából visznek be almot a nagyjószág s a disznók alá egyaránt. "Egy te­hén, egy anyakoca és két sertés almozására, kenyérsütésre, begyújtás­hoz kell egy évbe legalább husz métermázsa szalma" - számítja össze Bedécs Károly. "Ez jó négy kocsi szalma,mert öt mázsából, mi kor száraz, jó kocsi szalma rakható." Ennél a számításnál azonban már tekintetbe vevődött az is, hogy télen át a reggeli beftitésnél lerágott kukorica­szárral, ízikkel pótolják a szalmát. Nem nélkülözhették a szalmát a kisföldü vagy földnélküli mun­kásemberek sem. Az urasági aratók munkájuk után részt kaptak a szalmá­ból is. Ha két szekér szalmát kaptak, az már "megfelelt a valóságnak." Gazdaházakhoz járó napszámosoknak, de még a kovácsmesternek is gyakran kedveskedtek azzal, hogy fizetségük kitoldására szalmát adtak. "Beköt­hetsz egy kötél szalmát" - mondták például a kovácsnak. "Kötött néha akkorát, nem tudta felvenni." Az idő múlásával a kasaiba összerakott buzaszalma keveset ve­szít értékéből. A gazda nem siet azzal,hogy az előző évi szalmát elad­ja udvaráról, nem is tartották szépnek, ha teljesen kiürült a rakodó, ha "felsöprődött újkor az udvar." Néha több esztendő szalmatermésének maradéka is összegyűlt. Elővigyázatosság is volt ebben a rendben: "jö* het szükebbfajta esztendő,egyik esztendő a másiknak ellenségi." De tul hosszú ideig mégsem szerették a szalmát tartalékolni, "még a firgek is belefirgeltek, a girind belefészkelt, csak avasodott". Az előző évekről kimaradt buzaszalmából szokott kerülni eladás­ra. A gazda nem kínálta a faluban, de ha rákaptak,s híre futott az el­adó szalmának, egyre-másra jöttek s vittek egy ölet, fél ölet.Vásárol ­ták a szalmát kazalszám vagy ölek szerint "présre" is, hogy bálákba

Next

/
Oldalképek
Tartalom