Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)
Növénytermesztés - Buza
prétjlve elszállítsák. Szegényebb gazdák, firaros emberek próbálkoztak azzal, hogy egy-egy kocsirakomány szalmát bevittek az egri, gyöngyösi piacra, eladásra "legalább a jő fuvart megkapták rajta". De a jómódú gazdák ugy vélekedtek: "saját szekerünkön vigyük eladni - nem va# gyünk rászorulva". léha viszont házakhoz jöttek s ugy kerestek szalmát a hevesiek, jászszentandrásiak. 1 szalma minőségét gyökeresen megváltoztatta a cséplőgép térhódítása. A nyomtatott szalma "puha vót, össze vót tőrre, meg vót lapulva - más szalma vót az" - mondja Bőzsa Sándor. "1 nyomtatott szalmát megette a jó szag, hordtuk kintrttl a kazalbul.A mostani gépelt szalma sokkal élesebb, keresztülszalad a gépen, csak épp a feji van letörve." "Avval vót jó tüzelni, a nyomtatott szalmával" - teszi hozzá f arge Gábor - "az lángolt, ha egy-két szálat rátettek a tűzre, de ez a gépelt semmi ideig se tartott. Az az apró, törött, törékkel keveredett szalma csak pislogtatta a tüzet,de éjfélig elég vót egy kosár.* A nyomtatott szalmát bajosabb volt kötélbe kötni, s kisebb, de nehezebb lett maga a "kötél szalma".Mennyisébe viszont sókkal többet mutatott a gépelt szalma."Micsoda nagy kazal szalma,nem hiába gépelt!" - csodálkoztak az emberek a cséplőgép megjelenésekor. "Az megszalmázza magát, aki gépel.* Az uj gépelt szalmával már bővebben bántak az is tállóban, nappalra is almoztak a lovak alá. "lem tudja abbul a nagy szalmába! megtalálni se a luszart" - csóválták a fejüket az idős gazdák, akik azelőtt a törődött, nyomtatott szalmával takarékosan bántak, nappalra feltolták a jászol alá* A cséplőgép megjelenésével megváltozott a törek és a pelyva jellege és szerepe is.Nyomtatásnál a törek jőrésze a szalma között maradt, s amit a törekelő gereblyével utóbb húztak le az ágyasról, többnyire az etetésre szánt tavasz-szalmához került .Csak a roeta által kiválasztott pelyvát raktározták külön, többnyire kis "pévás* kamrákban. Pelyva nem volt sok, öt-hat meg tíz köböl buza után lett egy kocsival, s télen a lovakkal etették meg. A "nagytöreket" viszont nem keséitek lation, ment a szalma közé. A szalma "annál jobb vót fűteni,sűrűbb vót, nagyobb tüze vót." Kezdetben a géptől is külön hordták el a töreket s a pelyvát. "A lóval étették a lángpelyvát, még tettek hozzá rípát is, a tehénnek meg adták a ritka töreket." Hamarosan azonban éppen a "pászolás", a töreknek s pelyvának répával elkevert etetése arra vezetett, hogy a
