Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás - Disznó

tlnmtf A disznó adja az átányi háztartások számára a zsírzót, a sza­lonnát, s a has jelentős részét. Amikor a családfő gondoskodik család­ja táplálkozásáról az elkövetkezendő esztendőre, a lisztet, kenyeret add haza mellett máBik legfőbb gondja a hízó. Az aratóember például, aki kassájával megkeresi a kenyérnek valót,igyekszik részes kapálással kukorítát rzolgálni, hogy egy malackát legalább meghízlalhasson. Gaz­dáknál többnyire két disznót is ölnek, egyet karácsonyra, másikat hús­vét előtt. Be azelőtt olyan jó gasda ház is akadt, hol egy-egy évben öt-hat hízót leszúrtak. Ismerünk példát arra is,hogy lakodalomra disz­nót hizlaltak, bár általános szokásnak a birka-vágás tekinthető. A család zsírral s hússal való ellátása mellett a disznótartás többféle módon biztosíthatott pénzbeli bevételt is. Aki anyadisznót tartott, annak többszöri fiadsásáből számos növendék-állatot vihetett piacra, akár választási malac korában, akár süldőnek fölnevelve. Mások eladásra hizlaltak disznót. Karácsony táján már jártak Bgerből városi emberek s hízott disznót kerestek. Érdemes volt disznót venni arra is, hogy több hónapig neveljék s aztán nyereséggel tovább adják. Elvétve kerülkösött olyan ember, aki a vásárokat járta és sertéssel kupecke­dett. "Megvett 20-30 egyéves, másfél éves disznót, 8-10 hónapos mala­cot. Hajtotta vásárrul vásárra. Vót aki meggazdult vele, vót aki tönk­rement - kopec Szabószlai például így lett gazdag ember, félhely fődet szerzett, cséplőgépet." Bégebben volt néhány olyan család is i­tányon, akik disznót öltek kimérésre: húsát, zsírját apránként eladták a falában, "özvegy asszony, meg akinek ura vót, az ia, neghlzlalt egy jó hízót vagy kettőt, aratásra,mikor fogyott as aratóember szalonnája, eladott szalonnát, egy-két disznólábat,abból ragasztott magának megint két kis malacot." "Barna Klára néni, annak iparengedélye is vőt, adott literszám zsírt, szalonnát, tepertőt." A disznótartás aránya,mértéke nem függött közvetlenül a birtok nagyságától. "Szegény emberbe rőt olyan nem egy, jobb fias kocát tar­tott, mint a nagyobb fődü." A földes gazda leginkább a nagyjószággal törődött, "lovára áldozott mindent", a s seiléreabérnek viszont, "egy teheni meg egy disznója vőt, de az minta állat." Sokszor éppen a nagy­gazda volt az, aki ugy vélekedett: nem érdemes bájolnia a malacok ne­veige téaével s inkább eladta Őket választási korukban. Sokat számított végül a disznótartás szempontjából az is, hogy mekkora volt a család.A

Next

/
Oldalképek
Tartalom