Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás - Szarvasmarha

boronálásnál segédkeztek s u bordásnál, mert noha az ökör többet hozott, a ló gyorsabb.* Íz ökör után, éppen nagyobb teherbírása miatt, külön igásszerszámok járnak, ökröt nem fognak kocsi elé, az ökör után szekér jár. A szekér oldala hosszabb, súlyosabb a tengelye, teherbíróbb. Nehézkesebb is a szekér, mint a kocsi s hiányoznak róla a díszítést, csinosságot szolgáló cifra vasalások. A szekérhez nagyobb vendégoldal jár s egy öllel hosszabb a hozzávaló rudallókötél is. Szántásnál az ökörrel nagyobbat fogatnak, mint a lóval egy fél sukknyival "az ökörnek semmi se lett vóna, amit a lovak elvisznek, kis fogatás az neki".De nem csak a fogata a nagyobb, hanem maga az eke is: az ökröt kettes eke elé fogják, kiváltkép, ha négy ökör szánt, ökörrel rendesen szélesebb tövisboronát huzatnak, míg a rendes 7 sukk széles, az ökör másfél sukkal szélesebbet is elbír. Ismerünk olyan farámás vasfoga boronát ítányon, melyet ökörfogathoz vettek a mult században még, azután nem használták, mert lovasiga került a gazdaságba. Csak, amikor az 1950-es években újból ökörigája lett a gazdának,akkor vette elő" a régi nehéz vasboronát s dolgozott vele az ökrökkel. Az ökröt az igás szerszámok elé járomba fogják. Gyeplőt az ökörre nem tettek;"ha meglett ökrök vótak" azokra nem kellett, a kisebb tinókra pedig nem lehetett tenni gyeplőt. A tinót az igavonashoz előbb be kellett tanítani. Bózsa Kálmán, egykori négyökrös gazda így mondta el a tinó betanítását: "A tinót befogjuk, vannak olyan magyar tinók, akiket nem lehet befogni, nem megy a járomhoz közel se. Az öreg ökröt mellévezettük, az má tudta a járomba befogást, az a tinót is betolta a járomba. Csak mellé vót vezetve a külső oldalra. Az öreg kimaradt, a fiatalt meg betolta." "Mikor először befogtuk" - mondja tovább Rózsa Kálmán - "már akkor négy ökör közé fogtuk, hatosba, így tanult a tinó egy pár nap. Pár nap múlva az első ökröt leakasztottuk előle, oszt a tinó lett az első* A nagy nígyeliős ustor megtanította, hun az egyik kapott, hun a másik." "Vótak olyan huncut tinók, hátra lestek. Akkor egy zsineggel egy csóva szalmát a szemzőlánchoz kötő ttunk, így meg tudtuk ütni, amikor akartuk, meg amikor kellett, különben szaladt elfelé, amikor az ustort emeltük,de addig nem szaladt míg nem látta az ustort. így észrevétlenül kapott és fiit." "Vótak olyanok is benne (a tinók közt), rádüllött a tézslára. Oda pedig szürdisznóbürt (sündisznó) szoktunk szögelni, hogy ne dűljön rá.Az ódáiba szúrta, vagy ha a szúrdisznóbür kevés vót neki, szöget vertünk bele. Az első ökröknél elő-