Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)
Állattartás - Ló
genád unter* jelenti az egyedüli példákat Átányon, aikor a hétköznapló szerszám mellé ünneplő darabok ia készülhetnek, i szép szerszám a lé szépségét emeli ki. "Többet mutatott a lő szép szerszámba 1 *. - mondta Varga Gábor - "mintha a mennyasszonyt felöltöztetik szépen, nem olyan, mint abba, amibe mázolni szokott. Még a lő is büszkébben jár." "Szinte egymás ellen tört az ember a lúval meg a szerszámmal" -emlékezett vissza a két világháború közötti időre egy másik gazda, mikor csaknem esztendőnként valami újítást,újfajta díszítést kaptak föl, s vetélkedtek a "tükrös, kucsos, villás-nyakszíjas, gombos, sárga hajtőszáras" szerszámokkal. Kisebb választási lehetőséggel a tetszetősség, csinosság hasonlő mértéke érvényesült még a lovak kötőfékének beszerzésénél is. "A jobbhoz ragaszkodtak" - mondta az átányiakról a hevesi kötélgyártó - "mindig a legjobb minőséget keresték. A debreceni kötőfék a legerősebb, de az csak két szálas, ők inkább hatsorosat vettek... Fekete lovon a szép fehér kötőfék messzire virított." A legünnepélyesebb alkalmakra azonban még a cifra parádés szerszámra is további díszek kerültek. Lakodalomban a lő oldalára, füle mellé kendőket kötöttek, ismerünk olyan ezüstveretes sallangfel szerelést is, mely egyetlen esküvő alkalmával használódott. Hagy gazda házaknál ilyenkor vették elő a hangjáról faluszerte ismert, szépszavú nagy rézcsengőket. Az átányiak haszna a lőtartásből elsősorban az a munka, amit a lő elvégez s a csikő, amit fölnevel (meg az a nyereség,amit a ló adásvételével, átcserélésével szereznek). Munkát a ló elsősorban hámban, kocsiba, vagy talaj-megmunkáló igás szerszámok - eke, borona, talaj simító, henger, vetőgép, ekekapa - elé fogva végez. Bégen nagy munkája volt a lovaknak a nyomtatás is, mikor kőtőfékszáron vezetve vagy kivételesen felkantározva a gabonaféléket tapostatták velük. Ma ilyen munkájuk ritkán akad - ha esetleg borsót nyomtatnak, vagy építkezéshez sarat gázoltatnak. A lő nyergelése ritka, s jobbára csak mint szükségmegoldás fordul elő,amikor a lő kedvéért tesznek valamely utat: legeltetni viszik, vagy hazahozzák a legelőről. Akadt emlékezés arra, hogy egy jászsági vásárba lóháton vitték a gazda után egy családtag halálának hírét. Sáros őszön, amikor a víz elvágta a kerteket a házaktól,lóháton jártak be a férfiak eleségért. Vásárra induló kupecemberek gyakran szíj- vagy kötélkengyelt vittek magukkal s lóháton jöttek haza. A századforduló előtt a kerülők s a rájuk felügyelő pusztabiró is hivatalból lóháton végezték szolgálatukat s egyik-másik ház padlásán régi
