Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás - Ló

te Az átányiak szerint "a ló a mindeni a gazdálkodó embernek, orrul ité.lik meg... Ha jó lóra vót, minden el TÓt nízve, mer akko mindeni Tar".A lőtartás a gazdálkodásnak az az ága, ahol a gazdaságosság, célszerűség mellett érzelmi momentumok,a társadalmi prestige szempontjai talán legerősebben érvényesülnek. Mikor Madarász Jánost megkérdezték, miért tartotta drága, jórérü, tiszta fekete lorait - melyek "ugy jártak, nint a szárnyas állat", "két lábon mentek ki a portárul" - ugy felelt: "bámulták a nípek". A mnlt század régének négy-lovas gazdáiról pedig aképpen emlékeznek: "az parádéból rőt, játszva ment mindig, egy rossz faekével akar üresen járkált róna... De a gazdája nem adta róna a fél TÍláger, abba rőt annak az örömi." A rossz sorsot ért loras gazda ugy panaszkodott: "ha mán lóra nincs az embernek, olyan, mint ahonnan kihalt minden..." Különösen kitűnik a ló megkülönböztetett helye, ha igavonó társával, az ökörrel hasonlítják össze. "Szerettük mi az ökröt is** - mondta egy gazda - "azokat a gyalló állatokat... De ón két lorat nem adnék ötven ökörér." A hibátlan, jől tartott ló a falun kírül is megmutatja gazdája módját, tehetségét, állását. "Poroszlóra mentünk követválasztásra, az útba mindenütt megníztlk az átányi lovakat" - mondják, s hozzáteszik: "nem az a fontos, ami benn Tan, hanem ami kivel van a házon." ízért mondta a híres jó lovakat tartó öreg Győr még e század elején a szintén jómódú Galvács Sámuelnek: "mir van a sok pízi élire állítva, nem látja senki, kendet nem tisztelik senkinek, a pízit nem látja senki. De ha én végigmegyek a falun vagy a vásárba, mindenki megbámulja." Idegen községben, leánynézőben is, szintén a fogatról ítélték meg az érkező vendéget. "Ha szíp jószággal el van látva, akkor tudják, hogy a család minő, elárulja az egész titkot." "Szíp három lóval gyűttek ide" - emlékeznek egy kérőre - "az nem állhat rosszul,nem semmittil van a." A szép ló "aprószőrtt, fínyes, ragyog, akar a tükör." Mindez azt mutatja, hogy gazdája bőven tehet eléje abrakot és takarmányt. A sovány lovat viszont ebben az értelemben "gazdagyalázónák" mondják. A község társadalom-gazdasági struktúrájában igen erős határvonal választja el azokat, akiknek lovuk van, azoktól, akiknek nincs .A viszonylag kisszámú ökörfogat s a kevés, csupán időszakonként, kényszerűségből szaporodó tehénfogat mellett ugyanis a lovas iga jelenti általánosságban az igaerőt, mely megkülönbözteti a "lovasembert" a "gyalogembertől". A lovasembernek egészen más a felszerelése, gazdái-