Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás - Ló

kodáamódja, teljes életmódja. "Apósomnál" - mondja Bedécs Károly - "nem sok gazdasági szerszám TÓt, mer ott ló nem rőt sose. Ü mindig ilyen zsellór-gyalogember cimen gazdálkodott." Kocsija, ekéje, boronája nem Tolt, csak kézi szerszámai. Lótartó családokban már az öt-hat éves fiúgyerek is a ló körül forgolódik. "Mindig a ló közt rótam" - mondja Orbán Ferenc - "kilenc érés koromba tudtam, hol kell kapcsolni (a kantárt). Lehajtotta a fejit a ló (mivel ó maga még nem érte fel), megösmeri az állat a gyereket, lesütötte fődig a fejit, oszt felkantároztam." A munkabíró ember élete még szorosabban összefonódik lovaiéval, - nem ok nélkül foglalta össze egy gazda 50 évi gazdálkodása minden fáradozását abban, hogy "50 évig ütem a ló faráná". A lovas gazdákat - vagy ahogy magukat nem egyszer nevezik:a "törzsökös parasztokat" - ez a hosszú,gyermekkortól lovak mellett szerzett tapasztalat is megkülönbözteti a többi falubelitől.Bzért figyelték a régi gazdaemberek kissé lenézően,amikor az 1945ben földhöz juttatott "uj gazdák" egyike-másika lovakkal kezdett foglalkozni. "Még a gyeplő se ugy áll a kézibe... A lovas igához ugye mi, a régebbi törzsökös parasztok vótunk hozzászokva." A törzsökös lótartó gazdák értettek a csikó felneveléséhez is. "Hajdú Mihály nyóc évig dógozott Amerikába... Szíp házat vett (itthon),tizenöt köblös fődet szerzett", - az elismeréshez azonban hozzáteszik: - "de az egyetlen csikót se húzott ki az anyjábul, se bornyut föl nem nevelt anyányivá." Az átányi lovasgazdák azonban többféle módon s többféle célkitűzéssel tartottak lovakat. Nagy különbségek voltak maguk közt az átányi lovak között is érték, munkabírás, használhatóság dolgában. Fajta szerint nehéz tájékozódni az általában kevert vórtt lovak között, bár faluszerte általános a kiváltképp tiszántúli vásárokról hozott "nóni", "nóniusz", "kis nóninsz" lovak dicsérete. Szépnek s értékesnek az a lő számít, melynek "szép görbe a nyaka, szép kicsi a feje, hegyes a füle, jó egyenes a dereka, nem lehajlott". Lába hibátlan, "egyenesen tapos vele, járás közbe feltartja a fejit." Az érdemekkel szemben azonban számos hiba lehetősége áll. A rossz, csúnya ló "nagyfejű, kajla, csole fülű, széjjel áll a lába, mint a rossz malacnak,vagy kiveri a csülkit, franciázik. Lehet a ló havi vak, vagy lehet látatlan hályog a szemin amit észre se lehet venni, mer tiszta a szem - lehet szőrférges, hólyagos lábu, csankpókos,repedt patáju, kehes..." Székhez s a még hoszszan sorolható többi küllemi hibához járulnak aztán a rossz természetből adódó rossz tulajdonságok: a nem indítás, gorombaság, rugós, hara-