Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Növénytermesztés - Dohány

ujaknál, végük levélalaku, kétélű. Ismerték, de csak a kapadohánynak a féltollaa tűket. Azok az uj dohányosok, akik nem a kukások régi tűivel fűznek, féltollas rövidszárú tűket kapnak a dohánybeváltótól s azt használják. A tű fokába fűzött zsinegre fűzik a dohányleveleket. A fűzés ülve, hűvös helyen végzett munka. A kukások ülcsiket, tutajt készítettek hozzá szalmából, zsúpból, csatéból üléstil.ülcsik hiján rossz kabátot gyűrtek maguk alá. Ua földről vagy kis széken ülve fűzik a dohányt. Vannak, akik "forgatásosan", egymásnak háttal fűzik a leveleket a zsinórra, a "tusájuknál fogva", mások csak egy oldalról; mind "magam felé níz a levél", igy zsinegre, mely 5 méter hosszú^ 200-220 levélnél többet nem fűznek, hogy ritkásan legyen.Az így felfűzött"kötél dohányt" az udvaron, tűző napon szárítják,mielőtt a pajtába kötöznék. Leásnak két ágast, átfektetnek rajtuk egy veníégódalt,s erre kötözik a dohányfüzéreket. Jó időben pár napot is száradhat kivül a dohány, de ha eső, köd talál támadni, nyomban beviszik a pajtába s ott kötözik fel. Az uradalmi pajták arányai jóval nagyobbak voltak a parasztok pajtáiénál s más volt anyaguk is. Első években az átányi uj dohányosoknak nem is volt pajtájuk, a padláson szárítgatták a dohányfüzéreket. Csak apránként építgettek hozzávaló hajlékot, ahogyan a faanyagot beszerezhették hozzá. Az uj pajták, egyik nagyobb-másik kisebb, a kukások szerint nem jók. "Nem megfelelő hely az a dohánynak, rendes szárítóhely kell annak. Ezek csak olyan semmilyenek, a mostani pajták. Az uraságoknál deszkapajták voltak, ugy össze voltak pászoltatva, hogy a köd ne menjen be, mert a köd rongálja a dohányt". Az uj dohányosok arra törekednek pajtájukkal,hogy lehetőleg olyan hosszú legyen, amilyen a zsineg s hogy "ődala is legyen, különben az eső, szél, bever, ősszel pedig a köd a legveszélyesebb. Huzatforma van a nyitott pajta alatt, csörgeti a szél a száraz dohányt, leveri". "Kire bekerül a dohány, berakjuk az ódalát" - mondták a nyitott pajtákról, helyesebben fedeles színekről, amiket a padlás helyett eleinte használtak. A pajtákban, padlásokon megszárított dohányt simítani, csellózni, bálozni kell, hogy szállítható s eladásra alkalmas legyen. Ez a íunka is kézzel történik, de van hozzá simító-, csomózó asztal és csonóző lócák. A kukások mindegyikének volt ilyen, - az uj dohányosok is szereznek egyet-egyet ha tehetik, mert a dohánysimításon kivül igen alkalmasnak tartják disznóöléskor és lakodalomban tálaláshoz. A csomózó asztal egyike azon nagyon kevés tárgynak, amit nem szerezhettünk be