Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)
Növénytermesztés - Dohány
itányon a Muieum számára. Az aj gazda azért nem ralik meg tőle, mert igen jól kihasználhatja, a kakast pedig erős érzelmi szálak is kötik hozzá. Miké Károly dohányostól például anyósa azt kívánta,hogy a csomózó asztal deszkájából csináljanak néki koporsót: "tizenhét esztendeig vót am kakás - ezen törten össze én magamat - mondogatta". Csomózni, simítani csak nyirkos, megpuhult leveleket lehet.léha elégséges, ha este leszedik a pajtából a zsinegre fűzött dohányt a a szabadba akasztják ki. "Az a kis harmat megszállja éjszaka s engedelmesebb lesz". Előfordul, hogy a kertben a megöntözött herére teregetik a puhítandó dohányfüzéreket, vagy vizes pokróccal takarják ba a csomózást megelőzően. A meggyengült dohányt először szine szerint válogatják szét, külön a sárgát és külön a barnát. A simításra, bálozásra minden évben utasítást ad a dohánybeváltó. A sárgának minősített leveleket általában simítják,a barnát simítás nélkül "habozzák". Mindkét szinti dohányt nagyság szerint háromfelé válogatják még. A habozott csomókba 16-18, a simítottba 20-24 levelet raknak. A legszebbet, a borítéknak való levelet "föl szoktuk tenni a fejünk tetejire, hogy kéznél legyen". A kis csomókat néha (kukorica) fosztassál, néha satnya dohánylevéllel kötik össze. A csomózott dohányt a pajtában újból "bányába" rakják össze. A bányába, kazalba rakott dohány bemelegszik 8 forgatni kell,hogy ne penészedjék, de itt egyben "acélosodik a dohány,akkor lesz igazi acélos, meg szép piros". Szállítás előtt minőség szerint osztályozva bálozzák a csomókba összekötözött dohányleveleket. A bálokat bálfák és gúzsok tartják össze. A régi kukások még füzfaguzst használtak és kerékkötő lánccal szorították le a bálát. Az uj dohányosok már kötéllel kötik Össze a halfákat s néha a kerékkötőláncot, nyomorúdat sem használják, "valaki rááll a bálra,lenyomja, zsineggel megkötik*. A bálosott dohányt vend<*goldalas kocsira rakva, rudallókötéllel lekötve, ponyvával letakarva szállitják Kál-Kápolnára, az állami dohánybeváltóba. A dohány feldolgozása, árusítása régen is,ma is állami monopólium volt. Ősszel és télen beváltási napokon hossza sorban haladnak as átányi kocsik dohánnyal megrakod?a a kápolnai állami dohánybeváltó felé. A dohánytermésnek azonban minden ellenőrzés ellenére régen is, ma is egy része kikerüli ezt a hivatalos utat, s a helyi fogyasztás, sőt olykor távolabbi községek igényét elégíti ki. ízért jogosult a dohánytermesztéshez kapcsolódva szólni a dohányzásról is, mivel itányon nem
