Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1961)

Vincze István: A szőlőhegy birtoklása és rendje

bennők hitelesőt találtak."

4 A polgárságot illetően tudjak, hogy "a Szepesség tehetősebb lakosai szőlőket birtak Zemplén, Abauj és Borsod megyékben", akik nemcsak birtokosok, de kereskedői,közvetítői is voltak a vidék'borainak. A szőlőbirtok különös szerepet játszott a pénzgazdálkodás kialakulása idején.A felvidéki majorgazdaságok pénzbevétele lényegében attól függött, hogy a borjövedelem milyen volt, és hogy a bort milyen kedvezően lehetett értékesíteni.** ^rra nézve, hogy az új szőlőbirtoklásnak a köznépre milyen következései voltak a 171II, században, Bél Mátyást idézzük: n

A borvidék termékenysége tehát inkább a szomszédos megyék,mint a megye lakosságának boldogulását szolgálja. A legjobb szőlőskertek ugyanis más megyókbeli urak,a városi polgárok birtokában vannak; alig számottévő része a szőlőknek van helybeli birtokosok kezén, ezek is csupa nemesek és ezenkívül az országnak legelőkelőbb lakói...a köznépnek nyilván nem marad más szőlője,mint amely a mészköves részen terem s épp ezért sokkal több megmunkálást igényel, mint a jő talaj, s emellett kevesebb bort hoz. Ez a magyarázata annak, hogy az ország leghíresebb borokat termő vidékén a borból fogyasztanak az emberek a legkevesebbet. Mert amikor a távoli birtokosok a szüret után a maguk szőlőikből szűrt bort mindjárt elszállítják, a helybeli nép is odatódul, és azon igyekszik, hogy saját jobb borának eladása utján találja meg kiadásainak s munkájának ellenértékét. Ilyen módon csak a lőre marad otthon, ez pedig valódi értékét jóval meghaladó árban kerül kimérésre. Ezért a szegénység a bortól már drágasága miatt is tartózkodni kénytelen." Vizsgált területünkön, a borsodi Hegyközben, különösen annak a keleti felébe eső fehér bort termelő községek, Borsodgeszt, Harsány, Tibolddaróc határában, ahol aszubor termelésre is lehetőség volt, igen hasonlóak a birtoklási viszonyok Tokajhegyaljához. Példának megint Borsodgesztet említjük, ahol az úri birtoklás előtérbe kerülése nyomon követhető. A ITC. században még a paraszti birtoklás túlsúlya látszik: 1577-ben a gabonatizedet fizető lakosok száma 31, a bortizedet fizetőké 32.** A ITCII. században már számos nemesi birtokos majorsági szőlőjéről tudunk, akiknek szőlőjét a falubeliek bérért szokták megdolgozni.^ Az 1848-as összeírás uri birtokosai között szerepelnek a gróf Csáky, gróf Pécsi, báró Majthényi, báró Eötvös, Páy, báró Szeckendorf, báró Hadocsay, gróf Dessewffy, báró Szepessy családok. A falu 431 kapás szőlőjéből legfeljebb 10 kapa szőlő volt paraszti kézben. Míg vidékünk keleti felében, ahol minőség tekintetében a hegyaljait megköze-