Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1961)

Dömötör Sándor: Gesztenye termelés Vas megyében

ra rali, hogy sütése nea -rolt általános, talán nea szerettei:, vagy inkább osak sokadalmakon sütötték. I.mutyus"István orvosdoktor, Kerns Ittkttllő és Maros zók Igyesült Táraegyék B. Fhysionsa 1787-ben megjeleni diatetioai miakája szerint "a* gesztenye édes kedvű fojtás bele a* szájnak ugyan nyersen nem volna unalmas, de enyves töaöttsége miatt nea bír a' gyomor véle. Megsülve 's a* hártyájából megtisztítva édesebb és gyengébb mint főve, 's e're nézve bátorságosabb is.

Borkőre so ián

ak azért hívják a* kortsaákon, mert a* bor igen jól esik reá) a* részegséget is tartóztatja, hanem, a» ki így is meg-részegedett, betegebb lészen, mintha gesztenyét nam éve részegedett volna meg. írós vajjal egybetörve jobb ízű 's egész ségesebb-is, mint magára, mivel így nem annyira,, szorít, 's szelet sem szaporít**,

144 A gesztenye sütése tehát régi időktói kezdve a szórakozásokhoz tartozott és ily módon való fogyasztása mulatozások tartozéka volt, mint ezt népi szokásaink is megőrizték. Kovák Lajos gödörházai fazekas Gesztenyés községben, a Tendvidéken született 1907-ben. 1918-ban került Magyarszombatfára Tőrös Jánoshoz, mint árva gyerek. Emlékezik reá, hogy Gesztenyésen ugy jöttek össze ősszel gesztenyefűzésre emberek asszonyok, gyerekek, mint Szombatfán tollfosztóba. Erős suszterfonalat vittek,egyforma hosszúságúra vágták és megszámolták, hányat fűztek fel reájuk. Ezután koszorúba kötötték,bot végén a lang (láng) fölött pöndörgették (forgatták) és ugy sütötték meg. A cérna nem éghetett el, olyan szorosan volt rajta a gesztenye. Téneo volt a gesztenye-koszorú neve, a gesztenyéé koeztán. így koszorúba kötve hetekig is elállt. Akkor ettek belőle, amikor jólesett.

144

.* Az őrségben aránylag ritka szelíd gesztenye gyümölcsét koszorúba fonva még piacon is árulják. A gesztenyét árral átbökik, vékony zsinegre vagy drótra fűzik, jó szorosan egymás mellé és kisebbnagyobb koszorúkba kötik. Otthon kimérik előre literrel és 1/2 litert, 1 litert, ki mennyit akar, fűznek fel. 3-4 koszorút szoktak akasztani egy bot végére és ugy tartják a lángba

. így sütik meg lánggal

. Szentgotthárd környékéről az első világháború előtti időkben az őszi nagyvásárokra főként vend asszonyok hordtak be karikára fűzött gesztenyét és a vásárban is sütötték. Kiló és literszámra is árulták,ki hogyan akarta. Bzeket a vásárokat, amelyek egész utcákat töltöttek meg a gesztenyével megrakott szekerek, gesztenyés vásárok

nak hívták. A gesztenyét falusi és városi ember egyaránt szívesen vásárolta, a füzérek-