Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1961)

Dömötör Sándor: Gesztenye termelés Vas megyében

ját ás épületfának használják, mart szn nem fogja, TÍZ nem árt neki. Az istálló gőze sem marja ki, ha ott használják gerendának, pedig a fenyőgerendát 4-5 ŐT alatt tönkreteszi. Oszlopnak, szőlőkarónak nagyon jó: mint a beton. Sem szőlősül (sznTasodik) a fája, a Tízben száz évig is eláll. Bgy fa sem tart olyan sokáig, mint a gesztenyefa.Lippay szerint: "a' fája igen jó n» házépttletre, fölötte tartós, mind a' földbe, mind azonkiTül azárt, mert felette alkalmatos a' karóknak**. Emlékeznek arra is, hogy a gesztenyefát régebben németek Tették bőrfestéknek tiszta nyers állapotban. Akkor nagyon sok szép fát kivágtak a gazdák) olyan sok pénzt kínálgattak érte, hogy nem bírtak ellsnállni a csábítsanak. 3 Már Lippay is említi, hogy a gesztenyefa héjának "hamujából jó lúgot osinalni, akivel élnek, mikor sárgával akarják a szőrt festeni." A gesztenyefa rendkívül egészséges, semmiféle kezelésre, vagy ápolásra nem szorul. Ha felnő, termése szinte égi áldásként jut tulajdonosának- laeser, a svájci gesztenyefák gondozásával kapcsolatban a teendőket meg sem említi.Szutorisz szerint egy korzikai osalád megélhetése 20-24 gesztenyefával és néhány kecskével teljesen biztosítva van.A fa termékenysége elősegíti a belőle élők lustaságát.*** A kőszsgvidéki föld sovány, nem hoz sok gabonát, hát a gesztenye segít az itteni embereken. A gesztenvepénzből

. az eladott gesztenye árából lehet adót fizetni akkor is, ha nem jó a gabonatermés. "Ahová az Isten madarat teremtett, oda kérőt is teremt!" - mondogatják, de a jó megélhetést biztosító "kórokat", a hatalmas gesztenyefákat semmibe se veszik. A cáki ember fejszével fokokat vág a fába, hogy gesztenyeéréskor könnyebben feljuthasson; a pásztorgyerekek az öreg fák oldalában tüzelnek, kevés ember gondol gesztenyeverés idején a fa épségével. A gesztenyefa levelét alom

nak használják, Telemben mindenki csak a saját fája alól szedi, összegereblyélik, kocsin hazahordják, az istálló padlásán tartják, télen melegíti az istállót. Trágyája nem alábbvalő, mint a szalmáé. Bozsokon is állatok alá hordják, háton, ruhában, a csalitot (száraz levelet). Szűk parragok (magántulajdonban levő, nem müveit területek) vannak a hegyen, aki ráér, összehúzza rajta a levelet. Nem bánják, akárki. Tan ugyan olyan, aki szól érte, ha rajtafog valakit, de nem szoktak érte kérni semmit. A oákiak, velemiek fuvarszámra is viszik. A svájci és az olasz gesztenyések falevéltérmését is alomként használják, szalmaszegény vidékeken.**** Lippay szerint "a gesztenye levelet, mikor a* farul frissen lehull, ha felszedik, mi-