Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1961)
Dömötör Sándor: Gesztenye termelés Vas megyében
hetni azért Kind magon, mind csömötéjén Novemberben, Decemberben, Januáriéban, Februariueban. De némellyek inkább jovallyák Martiusban, jól mag-kapált, meg-ganéjózott és tisztított földbe, idején. A' mag légyen szép öreg, jól meg-érett és egészséges. Hogy pedig Fel *uáriusig meg-állyin, így kell vele bánni.A' gesztenyét meg szárazszák az árnyékon ki-terjesztve: az—után tegyék valami szoros és száraz helyre rakásba. Azt szorgalmatosan, a' folyó-víz mellett ásott fövenynyel födgyék be. Harmincz nap múlva, hánnyák-le róla a f fövényét, és vessék hideg vízbe a' gesztenyét: aki alá-száll, az jó, s azt tartcsák meg; a' ki fen lebeg, az rossz és vessék-el. A> ki jó, azt megént fövénnyel födgyék bé és 30 nap múlván, hasonló-képpen prőbállyák meg. Bzt háromszor cselekedgyék, »s harmadszor kikeletnek elején: és a' mellyek jól válnak, azokat ültessék el. Némellyek tsak valami edénybe föveny-közzé rakják, mint a» több magokat." 108 Lippay utasításai ma is sok tekintetben helytállóak. Azért idézzük teljes egészükben, hogy a maga valóságában lássuk a középkor utáni és a mai paraszti gyakorlatot. "Mikor pedig el ültetik a* gesztenyét, azt akarják némellyek: - írja tovább Lippay, - hogy hármat, négyet, vagy ötöt »s hatot ültessenek együvé, hegyével fel, egy lábnyi mélységre és egy réfnyire távul egymástól. Az-után két vagy három esztendő múlva, mikor által akarják ültetni a* fiatal növéseket: 40 lábnyira egymástul ültessék a' lapály helyeken; mert a' hegyeken és oldalban, sűrűbben ültethetni. Mivel psdig ez a' fa, szélesen ki terjesz ti az ágait, azt is kivánnyák, hogy az ültetésbe kettőt-kettőt ültessenek egymás mellé, kinek-kinek magános gyökere lévén, azért jobbnak ítéltetik közönségesen, ha a' gyümölcsön ültetik. Mások mást tartanak". Lippay tehát a gesztenye ültetésére több módot is felsorolt müvében. Nem az általa legjobbnak ismert módot akarja olvasójára erőszakolni, hanem olvasója tetszésére bízza, hogy a sok közül melyik módszert választja. Munkájának szempontunkból is éppen abban van az értéke, hogy felsorakoztatja kora hagyományos gyakorlati tudását a kertgazdálkodás, esetünkben pedig a gesztenyeültetés terén. Utaltunk arra, hogy milyen ősi tevékenység a fák kiirtása a használható, gyümölcsöt termő nagy fák körül. Az egyszerű ember megfigyeli, hogyan gondoskodik a természet az elöregedett fák pótlásáról, maga ia> utánozza ezeket a természetes módokat, elősegíti tökéletesedésüket, rlső sorban a fa, a termőfa az a tényező, amely magára vonja figyelmét, amikor a fa termékenységét,gyümölcshozamának nagyságát akarj i
