Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1961)
Kovács Ágnes: A pupos meg a duccos
A papos meg a duccos Tót egy duccos suszter,hát a suszternek pedig v<St egy inassá, az is duccos vót, puklija vót. Azt mondja eoeer a mester: - Na - azt mondja - el kell menni, ezt a lábbelit elárulni. Hát, felszedi magára a sok lábbelit, megyén. Mikor kiérkezik egy nagy legelére, rá esteledett. Hát leült. Azt mondja ecoer, - hallja, hogy danolnak: - Hétfü, kedd, - hétfü, kedd! - e vót a nótájok Azt mondja eccer rá a puklis suszter: - Szereda! Hát, odamentek hozzá, azt mondják neki, mit fizessenek írte, arair az ük nótájukat meghosszabbította. Azt mondja: - Hát nekem semmi nem kell, csak ezt a nagy puklit vegyitek le a hátamról. - Azok meg szépen levették a hátárul a duccot. Na, elmegy haza. Hát látja a gazdája, hogy egy hatalmas szál ember lett az ű inasábul. Aszongya neki: - Te - a&iécagya - hát hogy szabadultál meg - aszongya - ettul a nagy ducodtul? - Hogy? - äözongya - Elmentem cipőt árulni, 'azt ott levették a hátamról* Hej, összeszedi magát a suszter, összeszed egy csomó lábbelet, menyen ú is árulni. Mikor ű is odaér a legelőre, ahogy megajálta neki az inas, űv is ott letelepedett* Hát eccer hallja danolni: - Hétfu, kedd, szereda... - Hm, én meg hozzáteszem, csütörtök. Mikor hozzátette, odamennek hozzá, melyik rontotta el az ű nótájukat? Odamentek: - Na, mostmár megbüntetünk irte, elrontottad a nótánkat* Hát azt adducot, amit a másikrul levettek, azt is rátéttik a hátára. Hát megyén hazafele a nagy dúccal. Aszongya neki az inas: - Jaj gazdám, - aszongya - hát mi törtint magával, még nagyobb ducca van, mind vét? - Hát én nem tudom - aszongya - azt monták, hogy elrontottam a
