Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1961)

Vincze István: A szőlőhegy birtoklása és rendje

lya, áztat megh jobbitatni köteleztetik... "Kötelessége lészen mindé: vinczellernek,hogy a munkásokat (rossz régi bevet szokásokkal felfagyván) midőn a sorokat kiviszik, ha hosszú a sor egy sor után, ha röfíf pedig két sor után, tsak addig hagyák nyugodni, még magokat ki pihenhetik és ne hadják eőket sokáig enyelegni és haszontalan a sor kivivése után mulatni". 1 vinczellér munkások közötti tekintélyének biztosítására szól a rendelkezés: "Ha hogy pedig allyas fejes munkás találtatnék, az ki a vinczellér szavát nem fogadná, az ollyan munkást azonnal a szőlőbül állítsa ki és az munkától tiltsa el, ha azonban tovább is engedetlenkedne és az vinczellérrel szembe szálván perlene, tehát az vinczellér hiradással legyen az hegy Birok közül valamelyikének és azcn engedetlen munkás az Hegy BirótÓl kemény 12 pátza büntetésit el fogjc- venni." A vinczellér tartozott a munkásokra felügyelni, de általában maga nem dolgozott. Kivételesen mégis kötelezték erre, ha "az munkások megszűkülnek annyira,hogy azoknak fogyatkozási miatt a szőlők munkálkodtatásában alkalmas hátramaradás következik... köteleztetik eö is ha több tiz munkásnál nem - lessen, vélek együtt sorban állani 4s az munkához látni." "A vinczellér nem tsak mint más napi számos maga bérit veszi fel, hanem azon felül conventioja is vagyon." Kötelességek mulasztásáért a vinczelléreket enyhébb büntetés ként napi bérek vesztésével, nagyobb büntetésként a Hegy Eirótól 25-30 pálca ütéssel sulytották. A vincellérség vidékünkön napjainkig fennálló inté^m^ny, bár a bérmunkásokkal dolgoztató magángazdaságok felszámolódásával számuk e^yre csökken és helyüket és szerepüket az állami és kollektiv gazdaságok szakképzett szőlészei váltják fel. A vinczeliérek jelentős szerepet játszottak a népi szőlőmüvelés alakításában; a nagyobb szőlőbirtokosok bevált művelési, termelési eljárásai, ujitásai rendszerint az ő közvetítésükkel került át és általánosult a népi gyakorlatban. Különös jelentőségük Tolt a filoxéra pusztítás utáni rekonstrukcióknál, melyek uj ismereteket tettek a termelés feltételévé minu telepítési, szaporítási, mind szőlőápolási vonatkozásban. A heprbirók perben a XVIII. század derekán a földesurak rendelt fizetett alkalmazottak, akik fölött a közvetlen felügyeli. í-M