Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Lajos Árpád: A domaházi ivó

palócok farsangját "...a leányok, legények külön mulatnak egy hasnál, az ijaóba

j vagy jváéban seneszé mellett.* Az Íjé szó bátran tekinthető az ivó nyelvtani, nyelvjárási megfelelőjének. A v-hang kiesése a barkóság területén nen ritka eset (fekvő-fekő, ivott-itt, evett-ett). Maga az elnevezés keveset mond a mulatságról. Hámosak ivás folyt. Sok minden más történt még. Három napos bál zajlott Is. A báron fő nap (és éjjel) farsang utolsó vasárnapja,a rákövetkező hétfő és kedd. Szerdán, az u.n. "bőüt fogadón* szerdán "haavazkodtak*. As ijaó nagy társadalai eseményt jelentett a falu életében. Az ifjúság nagy tömegére terjedt ki,a serdülő kortól a házasulandó sorig. Ugyancsak nagy élmény volt a meghívott környező falvak ifjúsága számára is. Családos embernek - s ez vonatkozott a fiatal férjekre és menyecskékre is - a részvétel nem volt illő dolog. Hen is nentek el,csak kívülről gyönyörködtek benne. As ijaó hangulata kezdetben ünnepélyes, szinte vallásos volt, (vasárnap délelőtt és délben), de aztán hamarosan dévajjá, pajkossá, sőt trágár Ízűvé vált. Már mulatozás közben is, de inkább a végén, sűrű tulfűszerezett dalok, vaskos tréfák kerültek sorra. A felszabadult kedély tulkösvetlen megnyilvánulását a nép helyesnek, természetesnek találta. Adatközlőim egyike-másika elhallgatta ugyan az ijaó dévajságait, de a kedélyesebb öregek szívesen, derűs hangulatban emlékeztek ezekre. A helybeli értelmiség vegyes véleménnyel volt. Inkább a pap háborodott fel. Különösen az nem tetszett, hogy egyházi dallamokat ntánzó hangon trágár szövegeket daloltak, s a temetési szertartást gúnyolták. De ha túláradó is volt a hangulat,arra büszkék voltak a helybeliek, hogy botrány, verekedés nem fordult elő. A rendet, biztonságot jól megszervezett saját vezetőség és karhatalom tartotta fenn. Domaháza eredetileg három nagy családból,a Holló, Elek és Kisbenedek hadakból álló község. A határ kicsi és elég szegény.Inkább erdőség. A nép a megélhetésért sokféle eszközzel küzdött, különösen a kétlakieág előtt (erdőlés, pásztorkodás, állattenyésztés, fuvarozás). A szőlődombok jelentéktelenek. Az ijaó italanyaga eredetileg nem is a bor, hanem a pálinka volt. Bort kis mértékben tároltak, s ezt is inkább arra az esetre, *.. ha valáminyeő intelegencia taarsásaag gyött el laatogatóuha". Egészen kivétel volt az 1923-as, utolsó ijaó, melyen cca 380 1. bor fogyott el.