Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Kresz Mária: A kisbuba és anyja Nyárszón

gyermekkel, mert nem tanul meg beszélni. Ha egyik gyerek a másiknak keresztüllépi a lábát, azt mondják neki: "Lépd Tissza, mert ha nem léped vissza, meghal az anyád!" Tükörbe nézegetni "nem jé: megsárgul és filés lesz." Vigyázni kell arra Í3, hogy a gyermek ne borítson rostát a fejére, mert attél keléses lesz, sebes lesz a feje.Viszont a kelés ellen jé gyógyszer a nyakába akasztott kis rostadarab. 1 gyermek első fogáról következtetni lehet az élettartamára: "Ha fejül bújik ki, akkor befele megy a fődbe, akkor hamar meghal, s ha alul, akkor hosszi életű lesz.? A kisbuba a mezőn. Még pólyában van a kisgyermek, mikor édesanyja már kiviszi magával a mezőre, mikor dolgozni megy. Közönséges feresztős ffiszfateke- nyőbe fekteti, amelynek nincs se gombja, se lyuka; alája szalmát és rongyokat tesz és hogy ki ne essék a gyerek, lapis madzaggal köti keresztül a tekenőt. Bégen a gyermeket nemcsak a mezőre vitték teknőben, néha bölcső helyett is ebben tartották. Anyja az ágy mellé a padra helyezte, úgy, hogy elérhesse, mikor rengetni akarta. A mezőre olyan kisbő- csőben is szoktak vinni gyei>mekeket,amit külön erre a célra készítettek (10. ábra). Fogantyújánál fogva ringatják. A tekenőt vagy kisbőlcsőt fején hordozza az asszony rongyokból osavart tekercset tesz alája és kezével támogatja. Feltenni és levenni segí10. ábra. tenek neki,mert egyedül nehéz, nem bírná. Nagy karimájú szalmakalapot tesznek rá, hogy "ne süsse a nap a gyermek szemit".Eső ellen is az védi. Az asszony szabad kezével hozza az ételes tarisznyát és szerszámait, szoknyájába pedig belekapaszkodik nagyobb gyermeke* Kint a mezőn árnyékba helyezik el a tekenyőt: ha van a közelbe fa, az alá teszik, a réten ringatják el, egy búgja tövében. Aratáskor felállítanak egy kévét, máskor egy-egy hosszabb ágat törnek, arra te-