Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Kresz Mária: A kisbuba és anyja Nyárszón

rítenek valami ruhát, amely árnyékot vat a gyermekre. 1 csecsemőt nem jő "barázdába, vagy olyan helyre fektetni, aho kigyő férkőzhet hozzá. A kígyó állítólag megérzi rajta a tej szagot áe bemászik a szájába. "Mikor lemegy a torkán, forró tejet tesznek elébe egy. tálba, vagy dézsába s akkor érzi ásat a tészagot a kígyó, s akkor visszahúzódik. De nem szabad megfogni, hogy kihúzzuk, akkor kiharapná a gégéjét." Sokan megkenik "a bőcső sarkait fokhagymával, és akkor mom húzódik oda a kigyő." A mezőn természetesen úgy gondozzák a kicsit, mint : otthon. Imi adnak neki, anyja megszoptatja, ha sir, elringatja, vagy odaállítja a testvérét, hogy rengesse

. Vem mindig viszik hasa bölcsőben a gyermeket, néha alkalmasabb kinthagyni a bölcsőt másnapig. Ilyenkor éjjelre felteszik egy fára. Nagyobbacska gyermeket csitten

, hátukon, hurcolnak a mezőre: "Na gyere csikába!" - mondja neki az anyja, "megyünk csika esi ka!" Régebben szokás volt, hogy kisgyereknek szekeret ácsoltak,abba ttltették egy párnára s ágy húzták ki a mezőre. A kis szekérben kényelmesen el is aludhatott. Mikor a gyermek jól tud ülni, mászkálni, árnyékos "ügyes kis helyet" csinálnak neki. Levernek három-négy kb. 1 m magas karót, keresztül tesznek néhány sód ágat és letakarják egy lepedővel. Ez alá pokrócot terítenek a gyermeknek, azon ül, ott játszadozik. Érdekes, hogy régebben, sőt még néhány évvel ezelőtt is, sokkal többen vitték csecsemőjüket a mezőre, mint mostanában. Annyian voltak kinn, "ágy sírtak a gyermekek a mezőn, eggyik jobban a másiknál." "A világ kincsiér se hatták vóna otthun a gyereket". - Akit féltettek, azt meg különösen elvittek: most viszont éppen azért nem viszik: "Akinek egy van, jaj úgy féltik, nem viszik". Otthon kis pesztra, vagy öreganyja felügyeletére bizzák, vagy ha nem akad senki,aki vigyázna rá, nagyszüleinél, vagy rokonainál hagyják. Inkább elmennek vele a falu túlsó végére, minthogy kivigyék magukkal. A csecseadiao^ia fogyatékosságának okai

. Köztudomású, hogy a parasztélet fő célja a gazdaság fenntartása, a termelés zavartalan folytatása. A gazdálkodás jórésze az asszony munkakörébe esik: a zarti munka, a baromfiellátás, tejfeldolgozás,kendermunka; a mezei munkák nagyrésze is, főleg ott, ahol, mint például Nyárszón, kezdetleges a gazdálkodás, gyomlálnia kell, sarlóval aratni, és e mellett természetesen minden házkörüli tennivaló is az ő dolga.