Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Vincze István: Szőlőművelés és eszközei a borsodi hegyközben

vették tekintetbe a sort. AÏ árokba (

tehénárok

, nvulárok. Borsodgeszt) ültetésnél a szélek egyirányú sora egy ideig megvolt, de a Esokásos szaporítási nőd, a hoalitás

. döntés az Öregebb szőlőkben azt is eltüntette, amikor az uj tőke helyét nem a sor, hanem a homlitott vessző hosszúsága szabta meg. "Különösen magas, köves helyeken a soraélkül állást a bujtani,vagy homlitani valé vesszőnek rövid volta szülte...ahol hires borok teremnek, olyan össze-vissza vágynak a tövek, hogy még azt sem lehet megismerni, hogy valaha volt-e ott sor".

3

** irkolásnál ölnyi távolságra egymástél egy talpnyi mély, féltalpnyi szélességű árkot vontak, és abba rendszerint öreg tőkéről szedett 3-4 hüvelyknyi hosszú vesszőket ültettek. Míg az ültetéshez elegendő vesszőt szedtek össze, addig a pincékbe rakták le, hogy ne száradjanak ki. A sima vesszők ültetése mellett alkalmazták a gyökeres vesszőket is, ezeket kévébe kötve, egyik végén földdel borították be és naponta locsolták. így nyerték a talpasvesszőt. Kisebb terület beültetéséhez, pótlásához használták a kapabnjtásból

, porhaiashól

. porbuj tásból eredő töves vesszőket is. öreg szőlőkben a kiveszett tőkék pótlására, fódozásra a közelálló tőkéről homlitottak.

37 Az anyatőkén két-három vesszőt tavaszi metszéskor teljes hosszúságéban meghagytak, és azt egy lábnyi mély aprókban elvezették oda, ahol új tőkét akartak nevelni .A homlitott veszszőt egy-két szemnyire hagyták ki a földből. Az új tő rendszerint két esztendeig az anyatőkéről élt, s miután kellően megerősödött, levágták az anyjáról. A por haj as olyan homlitott vessző, amit meggyükeresedé s után mindjárt leválasztottak az anyatőkéről. Pótlásra és kivénült tőkék felújítására régi eljárás volt a dőtés.

38 Metszéskor,mint a homlitásnál, meghagytak 3-4 vesszőt, majd rügyfakadáskor az egész tőkét a mellé ásott gödörbe lebuktatták. A vesszőket oda húzták, ahol új tőkét akartak. Ezt az eljárást egy tréfás verstöredék elevenen Őrzi, melyben az öreg tőke igy panaszkodik: Egy nagy gatyás mellém állt, Yelem kegyetlenül bánt, Tekergetett, csavargatott, Azt hitte, hogy tőgyfa vagyok. A fejfám lett három öreg karó, A boromhoz nem kell vakaró. (Mád, Zemplén m.) Régen a szőlőt általában gygngén és ritkán trágyázták. A trágyázott szőlő borát gyengébbnek, silányabbnak tartották.

39 A sovány