Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Vincze István: Szőlőművelés és eszközei a borsodi hegyközben

szőlőföld javítására mind ültetéskor, mind általában,trágyázás helyett az erdei földet és a rizmosta bordalékföldet használták fel. i legfontosabb téli munka volt a szőlőben a földelés,amikor az erdő televényét vagy a sankgödrökben, lut torgödrökben összegyűlt hordalékot putt ónban hordták a meredek hegyoldalakra,a lemosott tőkék tövére.Fagyváthy említi, hogy "A* Hegyallyjai, Borsodi, és Sopronyi Szőlőm!vesék ősszel, gyakran tavasszal, a' mikor érkeznek, a' szőlők tetején, vagy lábánál x

aláitató gyepet négy szegeletre Összerakják ölszámraj a» gondosabbak két esztendeig is így rakásban tartják; 's télben, mikor a' Hó, vagy fágyás a» töveket a» tapodás alatt, megoltalmazzák: a' Szőlőbe behordják.Ez a' gyepföld, a' mint a' tapasztalás, és a' tövek természete mutatja; jobb mindenféle trágyánál, jő bort, de keveset termeszteni". ^ C erépfalu szőlősgazdái 1841-ben az erdőben birtokló uradalomtól kérik, hogy szőlőföldjeik javításához erdei földet használhassanak:** viz által rongáltatni s olykor csaknem egészen semmivé tétetni szokott szőlők javítására szükséges főldhányást és erdőbeli földelést a tekintetes uradalom javai is ezt kívánván megengedni kegyeskedjék.*** Istállótrágyát szélesebb körben csak a uralt század második felétől alkalmaznak. A trágyázás régiesebb módja, amikor tőke nyakban trágyáznak, vagyis minden tőkét külön, a mellé ásott ásónyomnyi mély gödörbe téve a trágyát. Ujabb, és ma általánosabb a fedésárokban történő trágyázás. A telepítésnek, szaporításnak előbb leírt hagyományos formáit alapvetően megváltoztatta a mult század 80-as éveiben fellépő filoiéravész. Szőlőmüveseink hagyományos tapasztalati tudása keveset jelenthetett a kipusztult szőlők felújításában. A filoxérátől fertőzött talaj a telepítés, szaporítás új feltételeit teremtette meg. Termelőink minden átmenet nélkül uj ismeretek, eljárásmódok elfogadására kényszerültek* A hagyományos módokkal folyó meddő próbálkozások után, főképp az uri birtokosoknak az új szőlő telepítésében eredményeket hozó példájára paraszttermelőink is hozzákezdtek szőlőik ujraültetésáhez. Az uj szakismeretek közvetítői a vincellérek és az uradalmi szőlőkben dolgozó szőlőmunkások voltak. Az új szőlők telepítéséhez a talaj előkészítése, a fordítás, rigolérozás a beültetésre szánt terület 60-70 cm mélyen történő felásása olyan módon, hogy a talaj felső rétege kerül alulra.A téli fordítást tavasszal kapával simára elegyengették; és ezt követte az új tőkehelyek Vijelölése, a kisorolás

. Az új telepitésü szőlőknek minden irányban sorja van. A tőkék