Vargyas Lajos: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 2. szám - Áj falu zenei anyaga, I. régi népdalok (Budapest, 1960)
Áj falu zenei anyaga (I. Régi népdalok)
A két füzet tartalmának elhatárolása - régi és Aj dalok szétválasztása - nem egyszerű feladat. Elvileg két módon volna következetes; 1. stilus alapján: vagyis minden, ami nem új stilusú, az első" részbe kerülne,az új stilus pedig a másodikba; 2. az életben betöltött szerepe alapján: az öregek dalai az elsőbe, a fiatalság, a fonók dalanyaga a másikba. Csakhogy egyik módon sem lehetne az egész anyagban egyöntetűen megoldani a kérdést, másrészt nem is vezetne mindenütt a valóságos helyzetnek megfelelő eredményre.így például egyik kritérium sem alkalmazható az alkalomhoz kötött dalok és az egyházi népénekek műfajában. A népszokások dallamai (kántálok, betlebemesek, medvejáték, hangszeres tánczene stb.) régi dallamok,új stilusú nincs köztük,ugyanakkor a fiatalság életéhez kapcsolódnak, minthogy a szokásokat a fiatalság gyakorolja. De ugyancsak a mindenkori fiatalság gyakorolta őket régen is. Ez tehát nem a mai fiatalság közt élő ni zenei divat , mint a tulajdonképpeni dalokban mindaz, amivel a fiatalság él; hanem a régi életforma és a régi zenei hagyomány továbbélése a fiatalság életében is.Az öregek egykor ugyanúgy éltek velük s ennek megfelelően ma is éppen úgy ismerik, mint a fiatalok. Nem lehet kétséges, hogy ez a falu régi zenei anyagába tartozik. Ugyancsak más meggondolásokkal kellett válogatnunk az egyházi népénekek között. Már bizonyos válogatással törtónt a gyűjtés is, mert olyan nagy tömegű búcsús ponyva került elő legfőbb adatközlőm, Ződiné házában, hogy abból egy külön kiadványt lehetett volna szerkeszteni.De egyrészt igen sok szöveget húzott rá (sokszor erőltetetten is) ugyanarra a dallamra, másrészt sok dallam igen bizonytalan körvonalú volt. Ezeket már fel sem jegyeztem. De kihagytam az anyagból mindazt, ami a mai énekeskönyvek nyomtatott dallamaival egyezett, vagy érzelgős,újabb ponyvatermék volt. Ez az "uj n ugyanis már a "műdal 1 * fogalma alá tartozik az egyházi népének területén, s csak akkor volna értelme közlésének, ha a világi műzenei anyag is egész terjedelmében kiadásra kerülne. Viszont mindazt, ami arhaikus stilust jelent, és feltehetőleg vagy biztosan egy-két század óta száll nemzedékről nemzedékre, tehát a néphagyományba tartozik, itt közöljük a régi dalok között. A tulajdonképpeni népdalok között vannak olyan dallamok, amelyeknél a stilus kritériuma és a funkció más-más osztályozást követel, így például van egy sor olyan dal, amely nem új stilusú, elsősorban nem visszatérő formájú, mégis szorosan kapcsolódott a fiatalság életéhez; mindennapi dalolásában együtt él a legdivatosabb újstilusu dalok-
