Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)
Ferenczi Imre: Egy kovácsvágási cigány népmese
- Most mán édesapán én következek,én menjek el világot próbálni. Azt mondja neki az apja: - Ugyan-ugyan, nem sajnálitok azt a drága hajatokat levágni* Azt feléje a második lyány: - Ken édesapán, mert világolni, országolni negyek* Azonnal odahivatta a borbélyt a kastély szobájába. Akkor leült a királylyány egy székre és levágatta a haját. Elindult útnak as is. itnent az apja országján, de nem jött vissza a rézerdőtol. Kent, majd elérte az ezüst hidat. Azon átalment és elérte az ezüst erdőt. Letört egy ezüst gallyat, de akkor ott termett az apja előtte. Változott egy nagy ' irgatlan' állatnak, ugy pattant elibe. Akkor nekitámadt a lyánynak: - Hogy mersz erre járni te kutya, aikor erre a te országodrul senki nea merészkedik jönni?! A lyány persze megijedt és visszafordította a lovát. Nem állt meg csak a kastély udvarán. Akkor bemén az apjáho' és mondja neki: - Szerencsés jó estét édesapán. Akkor elővette az ezüst gallyat, odaadta az apjának. - Eddig vótam kedves apukám. Felelje neki az apja: - Te még bátrabb gyerek vagy lyányon, nint a nénéd, hogy odáig mertél menni. Na akkor következett a harmadik lyánya, ami csak 18 éves vót. Felhívatta az apját az ő maga szobájába. - Na édes kedves apám. Host mán én raj tarn a sor. Ilicsoda remek vót az, hogy a te két lyányod, az én két testvérem elment a rézerdőn keresztül, elment az ezüst erdőn keresztül. Tehát most hagy mennyek én is, hagy nézzem meg az az más idegen országokat. A király könyörgött neki, hogy ne hagyja itt a legkedvesebb lyánya. Az csak nem hallgatott semmire. Előhívatta a borbélyt, oszt levágatta az aranyos haját. Lovat nyergelt, kardot kötött az oldalára, mint egy királyfi és akkor elbúcsúzott azzal. Elköszönt az apjától és a két lyányt estviritői. Most ment ő az apja országán keresztül. Elérte a rézerdőt és azt mondja: - Csak idáig mert az én legidősebbik néném jönni, tovább nem mert indulni. Rajta kis lovam, mint mennyünk tovább. Majd elérte az ezüst hidat, ott vót az ezüst erdő. Azt mondja
