Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Csete Balázs: Karácsonyi és újévi népszokások a kalotaszegi Nyárszón

elmentek a legények Istvánt köszönteni olyan házakhoz, ahol nagy leány is volt. (ka már csak meghívásra mennek.) Az Istvános házakhoz cifraszűrben s dalolva mennek. A kapunál elhallgatnak s szép csendesen lépegetnek a szobaajtóig,hol István-éneket énekelnek: Nyílik az égnek felvont, szép sátora, Bomlik fellegeknek fekete homálya. Pebmsnak pedig arany koronája Fémlik, töndöklik, fémlik, tündöklik. A Nap ő gyászát mostan levetette. Aranyszín haját rózsákkal színelte, Ugy szellőztette, ugy szellőztette. Derült szén fénnyel az István napjára, Bátran érkezett, pennáját felkapja, Én szívem néki ezeket kívánja, Éljen az István, éljen az István! Ezután valamelyik legény köszöntőt mond az ajtón kívül: Hogy a rózsás hajnal pirosan hasada És a csendes éjjel égről elszalada. Jó emberünk tovább ágyban nem marada, Mert nevenapjára mára felvirçada. Élj hosszá eletet, ne láss búbánatot És a száraz ágról szedjél gyöngyharmatot. Mennyi halak vannak tenger fenekében, Hány szem buza terem a világ földjében, Annyi áldást végyen az István éltében. Az István élete terjedj

en sokára. Sokszor is virradjon nevének napjára. Szívemből kívánom, éljen az István! A házigazda, miként a kántálásnál, anélkül, hogy ajtót nyitna, kiszól: "

Miféle emberek vannak odaki

?" - "

Fáratt utasok vagyunk.nagyon fázunk és szállást kirünk

!" - felelik a legények.H

Hát gyüj iinek bé

!" - szól ki újra a gazda. - "

De nem kapjuk a belső kilincsét

!" - mondják a legények. Végüli

s a gazda ajtót nyit s a legények bemennek.A szobában, szép rendben, kettesével - hármasával állanak egymás mögé s egy közülök ismét István-köszöntőt mond: Örülök szívemből szent István napjára, Békével jutottunk ennek hajnalára. Tündököljön élted ragyogó sugara, Nevednapja légyen szived vígságára. Tudok egy hangosan éneklő madarat,