Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Kovács Ágnes: Uj népmesetípusok a magyar népmese katalógusban (III. közlemény)

gattam, mondja a huszár, azért én nem is kérek tőled egyebet,csak azt, hogy ha megölsz dp-aboltass össze apróra,azután hányass bele egy zsákba és ásass el annak a nagy ákáczfának a tövénél, mely a kertajtónál van. Jol van huszár, szolt a vörös vitéz, ha egyéb kérésed nincs, ezt megtehetem. Aztán levágta a huszár fejét, a testét összedaraboltatta és elásatta a kert ajtó mögött levó akáczfa alatt. Harmad napon reggel amint a királyné fölkel és kinéz az ablakon, hát látja, hogy a nagy akáczfa tele Tan gyönyörű arany virágú fürtökkel. Szalad a vörösvitézhez és azt mondja neki nagy örömmel, "jeH kedvesem, nézd csak a jó Isten mivel áldott meg minket, a nagy akáczfa tele van aranyviragokkal. A vörös vitéz is jda megy az ablakhoz és ő is hamuira nézi a gyönyörű arany virágú fát, azután felöltöztek hamar mind a ketten és kimentek a kertbe.Amint ott gyönyörködnek a szép fa nézéséhen: egyszer csak eszébe jut a vörös vitéznek, hogy ennek a fának bizonyosan azért van ilyen szép arany virága mert a huszárt ez alá temették el. A királyné leakart szakitani egy arany fürtöt, hogy a haja fonásába tűzze; de a vörös vitéz nem engedte s azt mondta a királynénak, azt a világért se tegye; mert ez a fa mérges s ha a virágát a hajába tűzi mindjárt meghal töle és kijelentette, hogy ezt a fát nem türi a kertben, hanem még az nap kivágatja és megégetteti. A királyné rimánkodott, hogy ne vágassa ki és ne fossza meg a kertet legszebb ékességétől. - De a vörös vitéz nem engedett, hanem megparancsolta a szobaleánynak, hogy menjen mindjárt a favágóért, hogy jöjjön és vágja ki a fát tövéből, azután tüzeljék fel a legkisebb forgácsát is. A szobaleány elment a favágóért s mikor visszajött, ráborult a fa derekára és keservesen sirva mondta: "édes kedves fácskám, mennyit pihentem én a te árnyékodban és most, mikor legszebb vagy kivágnak és feltüzelnek. Erre a fa megszólal és azt mondja ne sirass engem édes leányom, minden fának az a sorsa, hogy egyszer kivágják és feltüzeljék; hanem ha szeretsz és jót akarsz velem tenni, akkor ha a favágó kivág, állj ide a kert ajtó mögé, tartsd fel a kötényedet, majd bela pattan egy forgács, azt vidd el az istáloba a szénatartóba és ásd el a széna murva alá. Mig ez történt, eljött a favágó, kivágta a fát és össze apri-