Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Kovács Ágnes: Uj népmesetípusok a magyar népmese katalógusban (III. közlemény)

A kis kigyó nagyon elszomorodott orra a hírre, mert nagyon szerette a huszár bácsit, aki őt megmentett® a haláltól és annyi szép mesét mondott neki Talián országról; de mikor már látta, hogy híjába marasztalja tovább, s nem használ a kérése, azt nondta a huszárnak: "Tudja mit huszár bácsi ha már tovább nen akar paradni, hát ha apám magát meg kínálja arannyal ezüsttel; vegyen magának a kádból anynyit, amennyit akar; de el ne felejtse elkérni azt a zsiros inget, meg azt a rozsdás kardot, ami a kamrában lóg a szegen; mert azoknak olyan ereje van, hogy ha azt a zsíros inget ráveszi s azt a rozsdás kardot felköti, huszárbácsi egymaga levág vele száz regiment katonát is, magát pedig meg se tudja karczolní senki se. Sz abban telt,a reggelizés után mondja a huszár a kígyók királyának, hogy ő már másnap hajnalban elmegy a hazájába. Bst hallva a király és királyné könyörögtek a huszárnak, hogy csak maradjon náluk; de miután látták, hogy híjába esik minden kérésök, azt mondta a kigyók királya a huszárnak "nó jó huszárbácsi, mert már mindannyian csak így tisztelték,ha már épenséggel megunta nálunk a lakást,hát jöjjön velem, hogy megjutalmazhassam azt a nagy szívességét, hogy fiamat haza hozta. - Azután bevezette egy kamrába, amelyben két kád színig volt vert arannyal, és azt mondta neki, vegyen huszárbácsi a melyikből tetszik, annyit, amennyit a lova elbír. A huszár telerakott két ábrakostarisznyát arannyal, azután megtömte a zsebeit is színig és azt mondta "no fölséges uram nekem több arany nen kell, hanem tudja mit, én huszár vagyok, itt meg a háznál ugy se tud senki karddal bánni, hát adja nekem azt a rozsdás kardot meg azt a zsiros inget, ami ott log a kamrában." Azt nem adhatom mondja a kígyók királya. Kívánjon bár ait mát't huszárbácsi, mindent oda adok, de azt a rozsdás kardot zsiros inget nem adható*. No ha azt nem adhatja felséges uram, akkor nea kell az aranya se s kezdi az aranyat vissza hányni a kádba. Amint azt a kigyók királynéja meg látja, oda megy férjéhez és azt mordja neki "nő azt nem hittem, hogy azt a rozsdás kardot meg azt a zsiros inget többre becsüld, mint a fiad életét." A kis kigyó is elkezd keservesen sírni és azt mondja az apjának "ha tudtam volna, hogy jobban szereted azt a rozsdás kardot meg azt a zsiros inget, mint en-em, akkor inkább ott marattam volna a fán, hogy éhen haljak. Végre meglágyult a király szive,behitta a huszárt a kamrába és