Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)
Kovács Ágnes: Uj népmesetípusok a magyar népmese katalógusban (III. közlemény)
oda adta neki a rozsdás kardot meg a zsiros inget ás azt mondta neki w no huszár bácsi most már meg mondom, hogy miért nem akartam meg válni ettől a két kedves jószágomtél. Xnnek a zsiros ingnek olyan ereje van, hogy aki ezt magára veszi, azt addig mig rajta van, se puskával se karddal meg nem lehet sérteni, ezzel a rozsdás karddal pedig száz regiment katonát is levághat, akinek a kezében van, a nélkül, hogy kifáradna. - De ha ezeket jó szerencsével akarja használni huszár bácsi, akkor nem szabad az inget magáról soha levetni, sem az asszony tanácsára hallgatni, mert ha egyszer elfogadja az asszony tanácsát, háromszor kell meghalnia** A huszár azután rávette a zsiros inget, felkötötte a rozsdás kardot, a régi kardját pedig felakasztotta a nyereg kapába, azután el búcsúzott az egész királyi családtól. Felölt a lovára,(a útnak indult. Ment, ment mendegélt, mig elért egy nagy városhoz, melynek minden háza még a temploma is bevolt vonva fekete posztóval. A huszár kérdezi az emberektói hogy miért van ez a nély gyász a városban, elbeszélték azután a huszárnak, hogy biz ők azért gyászolnak, nert volt egy nagyon kedves királyok, az meghalt s -mint a szomszéd király ezt meghallotta, mindjárt elindult egy nagy sereg katonával, hogy az országot elfoglalja és a lakosokat rabszolgáknak elhurczolja.- A szép öavegy királynénk is mindig sír, mondják, mert már a kezét is oda Ígérte annak a vitéznek, aki az országát megmentené, de nem találkozik senki sem. Azt mondja a huszár "ha csak az a baj, akkor ne búsuljanak kigyelmetek, levágom én azt az ellenséget magam, ha még ezer annyi lest is, csak vezessenek kigyelmetek engem a királynéhoz, hogy beszélhessek •ele. Az emberek örömmel vezették a huszárt a királynéhoz t amint beértek a kastélyba, jelentették a királynénak, hogy egy magyar országi huszár akar vele beszélni. - A királyné már sokat hallott beszélni a magyar huszárok vitézségéről azért szívesen is fogadta a huszárt, leültette maga mollé aranyos basony székre, azután aegkéruezte tőle,hogy mi járatban van. A huszár egyet pödöri t a bajszán, habtákba áll s azt mondja a királynénak hogy "hát bizén felséges asszonyom a császáromnál kiszolgáltam a kapitulacziot, aztán, hát elakartam menni a hazámba szép Magyarországra, nsm torn hallóttaé nár hirét felséges asszonyom annak a jszép országnak, mert annak nincs áa párja széles ez világon. Én már Mondhatom, mert én sok országot láttaa; de még a hazámhoz foghatót nem találtam; aztán útközben betértem ide fölséges asszonyom városába,meg-
