Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)
Dömötör Sándor: Sopronmegyei adatok a kalinkó készítéséhez és lakodalmi szerepéhez
kalácsot. Régebben, amikor a templomba ment a lakodalmas nép,a kocsikról a gyerekeknek dobálták szeletekre Tágra. Később az uriasabbak zacskókban dobálták a kalinkódarábokat, a második rilágháboru óta azonban egészen elhagyták a kalinkddobálást. Az elsd világháború előtt nen volt másféle sütemény a lakodalomban, csupán a kalinkó.Azóta a süteményeknek igen sok fajtája elterjedt. Manapság különösen sok a torta. Sok más finomság készítésével együtt egészen uj divat, azonban a finoman elkészített kálinkét nem pótolhatja semmi. A szomszédos Gyóró községben a kalinkó tésztájába nem tesznek tejet, raert attól geimos . ragacsos lesz, csupán vizzel gyúrják meg jó keményre. Minél keményebb a tészta, annál foszlósább lesz a kalinkó. A kemény tésztát rudakra vágják, a rudakat forró vízzel leforrázzák. A rudakat egymásra fektetik, hogy rácsot adjanak ki és egy hosszabb rúddal karikában összefogják. Forró kemencében sütik ki aztán. A kalinkó közepén olyan nagy lyukat hagynak,hogy a vőfély a karjára tudja fűzni, mert onnan szokta kálinkéval kinálni a vendégeket. A közeli Sopronkövesden is rácsos a kalinkó, itt azonban nagy lábosokban sütik meg. Kópházán nagy edényfödőn szokták megsütni a kálinkét a lakodalom előtt 3-4 nappai» A kálinkéhoz először is kovászt csinálnak élesztővel. Aztán tejjel, cukorral, sütőporral tésztát gyúrnak, majd három rudat formálnak belőle. A három szálat hajfonatszerűen összefonják, a födőn karikába hajtják, vigyázva,hogy ökölnyi lyuk maradjon a közepén. A lakodalom napján reggel 8-9 óra körül legények jönnek a lakodalmas házhoz kalácsért * Van közöttük egy "néma" - annak tetteti ma gát - aki mindenfélét mutogat. Különféle tréfás rigmusokat, mondásokat tartalmazó írásokat is hoznak magukkal, amelyeket hangosan felolvasnak a lakodalmas népnek, akik hangosan pörölnek velük. A tréfálkozások végén jutalomként a számukra külön készített nagy kalinkót kapják meg a lepények. Rendszerint a H néma M veszi át. Beledugják a feldíszített botot, rozmaringágakkal, zöld gallyakkal feldíszítik és a vállukon elviszik a kocsmába, hol borozgatás közben elfogyasztják. Az első világháború előtt a kocsmáros pénzért vette meg tőlük a lakodalmi kalinkót, azért, hogy a legények a kocsmája előtt feszütsék ki azt a szalagot,ami nen engedte tovább a lakodalmi menetet, míg váltságdijat nem fizetett. A áltság igen komoly összeg, 200-300-400 forint is lehetett esetenként és egész életükre meg voltak szégyenítve, ha nem fizették ki. A pénzt a legények a kalinkópénzzel együtt a kocsmában mulatták
