Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)
Erdélyi Zoltán: Bakonybéli villakészítők balkáni utjai
lát, éccaka meg szárítottak a tűz fölött, - mert csak éccaka lehetett relé dolgozni, ilyenkor láccot a kik láng. Az vót a jó Telia, amelyik szép hegedűbarnára TÓt kiszárítva" - mondja egy 87 érés adatközlő. ToTábbá, mint elmondja a szabadtűzhely feletti Tellaszárítás sok tapasztalatot és nagy gyakorlatot kívánt. Érente 3-4 transzport, 40-50 ember ment külföldre vellát készíteni. Az itthoni erdőkben mindenki magának dolgozott, de külországban már párban Tegeztek munkájukat. FéléT alatt egy pár 5-6.000 db. Tellát készített el; egy tizennégy tagból álló Tellakészítő csoport 75-80.000 darab Tellát adott át munkáltatójának, aki tovább adta a hazai és külföldi kereskedelem számára. Az egyik adatközlő,akinek Bulgária volt az állandó munkahelye, elmondotta, hogy az ő általa készített vellák egy részét Törökországba szállították eladni. Úgyszintén 1886-ban Romániából szállítottak vellát Törökországba, amikor a bakonybéliek BraiIában dolgoztak egy nagy erdőségben. De a román kereskedők ellátták Erdélyt is ungurfnrcsal; így nevezték a magyarok által készített vellákat. Egyik adatközlő elmondotta, hogy 1888-ban, amikor Brassón keresztül jöttek haza, az egyik román üzlet előtt egy favellát látott, ágára rászórva egy papírlapon "ungurfurcs" felírat. Közelebb ment, s jobban megnézve felismerte saját keze munkáját. - A vellakészítőknek különösebb kéz vagy mesterjegyük nem volt, de mindenki felismerte saját kezemunkáját, sőt annyira ismerték egymás munkáit, hogy meg tudták mondani ránézésre, ki melyik vellát készítette. Elég volt a felismeréshez a vella színe, a nyél kifaragása, a vellaágak állása, egy-egy záp összetétele, stb. A későbbi idők folyamán a bakonybéli famunkások találkoztak olyan favellákkal, amelyek kinézésre éppen olyanok voltak, amilyeneket ők készítettek. Ezeket a toldott háromágú vellákat azonban a romár, erdőmunkások készítették. Bár román famunkások készítették, mégis "magyar vella" (Ungur furca) a neve. Hogy hogyan tanulhatták meg a vellakészítést? arra két feltevésünk van, A szerződés 4. pontja kimonja, hogy a vellakészítéshez szükséges fát a helybeli (román, bulgár) erdőmunkásoknak kell kitermelni, így közvetlen kapcsolatban voltak a bakonybéli és a lákuti vellakészítőkkel, nap mint nap látták a vellakészítés munkamenetét. A második tényező, amely csak erősíti az előbbi feltevésünket az volt, hogy 1901-ben olyan szerződést kötöttek a bakonybóliekkel a
