Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Erdélyi Zoltán: Bakonybéli villakészítők balkáni utjai

román munkáltatók, mely szerint egy 30-35 főből álló román erdőmunkás csoportot megtanítanak magyar Tellát készíteni. (Bzért természetesen külön díjazást kaptak a bakonybéliek.) Az adatközlők visszaemlékeznek arra is, hogy ezt megelőzően már a korábbi években is próbálkoztak a romám munkáltatók megegyezni a bakonybéli ékkel, hogy tanítsanak meg románokat farella készítésre, de ezt csak 1901-ben tudták elérni. Arra a kérdésemre, hogy a korábbi években miért nem tanítottak román famunkásokat, azt felelték: ha azok is tudják, akkor minket ide nem hívnak többet Tellát készíteni. Annyi bizonyos, hogy óvták a vellakészltés titkát. ízt igazolja az a tény is,hogy mikor ősszel munkahelyüket vég*leg elhagyták volna, szerszámaikat (állványok, mértékek, faragószék, vellahajtúgatók, stb.) megsemmisítették. Hint említettük ez a jövés^menés a balkáni országokba az első világháború kitörésével végleg megszűnt. Ezután a bakonybéli és a lókuti famunkások szerszámaikat kimondottan a hazai kereskedelem, az uradalmak és a környeső községek számára készítették. Áruikkal eljártak Kapuvár, Csorna, Győr, Komárom, Bicske, Mór, Veszprém környékére a Balaton északi sőt a déli oldalára és a Velence tó környező falvaiba. Áruikat nemcsak pénzért adták el, hanem mezőgazdasági terményért is. Különösen a kukorica és a szemes-takarmány, de a buza, liszt és a bor is fontos csereárúnak számított. %y-egy szerszámmal megrakott kocsi értéke aszerint változott, hogy miért cserélte és milyen volt a kereslet egyes mezőgazdasági vagy egyéb eszközök iránt, Volt rá eset, hogy ugyanannyi szemes-takarmányt vitt haza, mint amennyi szerszámot elvitt, de már búzából és lisztből csak: "félig vót a kocsi". A bakonybéliek szerszámaikat ma is kocsira rakva hordják a környező községek lakóinak és legtöbbször pénzért adják el. Ma azonban Bakonybélben jóval kevesebb mezőgazdasági szerszámot készítenek, mint ezelőtt 30-40 esztendővel. - Először az első világháború és annak következményei (fahiány) kényszerítették megállásra a szerszámok nagyobb arányú készítését. Majd a II. világháború és a meglévő erdeink szigorú védelme szorította héttérbe a faeszközök gyártását. Mind ezek és még egyéb helyi gazdasági tényezők, más munkalehetőségek (bányamunkák, stb.) hozzájárultak ahhoz,hogy alig 50-60 évvel ezelőtt még 80-90 ezer favellát is készítettek Bakonybélben, s ma már egyetlen darabot sem adnak a kereskedelem részére. Ma inkább a konyhaeszközök, talicskák, kaszanyelek, támlásszé-