Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Győrffy Lajos: A női munka a régi arató- és cséplóbandákban

A HÓI MUNKA A REGI ARATÓ- ÉS CSMóMHDiKMH A magyar mezőgazdálkodásban a gépek megjelenését követő hatalmas fellendülés már a uralt század végéig is alapos változást okozott az egyes munkafolyamatok, különösen az aratás és cséplés munkálatainak régzéséhen. Ma pedig, a mezőgazdaság szocialista építésével párhuzamosan az emberi erőt kímélő gépi munkának - már csaknem általánosan elterjedt - bevezetése ujabb hatalmas fejlődést inditott meg mezőgazdálkodásunkban. A félévszázaddal, vagy akár csak egy évtizeddel ezelőtti aratás és cséplés munkamódszerét, különösen a nagy alföldi termelőszövetkezeti városokban és községekben, lassanként felváltja a gépi munka. A kaszával, sarlóval aratás, a villával, gereblyével való gyűjtés évszázados hagyományt őrző munkája megmarad ugyan még jő sokáig a kisebb háztáji, vagy egyéni parasztgazdaságban, sőt a nagy szocialista gazdaságokban sem lehet még egyelőre teljesen nélkülözni, (nint pl. az esős évjáratokban erősen megdőlt gabona, vagy a forgók levágásánál), de maga az aratás és cséplés régi munkamódszerei az aratógépek és kombájnok korában lassanként egy letűnt korszak emlékének az utókor számára való megörökítését kívánják. Est a célt szolgálja leírásunk is, mely azonban területileg csupán Türke vére, lényegében pedig csak az aratási és cséplés! segédmunkálatokra szorítkozik. Az alföldi, közelebbről a tiszántúli, nagykunsági földművelő nép aratási és cséolési munkálatait már számos kiváló szakember megörökítette. Magának ai aratás folyamatának leírásában ezekhez az adatokhoz nen sok ujjal tudunk hc» - járulni* Leírásunkban inkább csak az eddig nen túlságosan részletezett női munka - marokvető és félrészes munkák - módasereihes kívánunk néhány adalékot szolgáltatni. Turkeve, a nagykunsági nagy termelőszövetkezet! városok egyike, néprajzi szempontból csaknen minden vonatkozásban megegyezik a Nagykunság többi városával. A takarás és nyomtatás majdnem évszázados emléke nagyjában ugyan ugy maradt fenn itt is,nint általában a Tiszántúlon mindenütt .Az aratás itt ember-emlékezet óta mindig kaszával történt, a sarlóval való aratásnak, vagy általában az aratásnál a sarló