Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)
Győrffy Lajos: A női munka a régi arató- és cséplóbandákban
használatának sea emlékezete, sem tárgyi emléke nem maradt fent. Mondhatni, hogy Turkevén a sarló csak legújabban, a rizstermelét bevezetése óta vált általánosan ismertté. As állógabona lerágására, betakarítására régebben a * takarás " szót használták; emellett csak a aultszázad régé felé kezdett elterjedni az általánosabb értelmű és hivatalossá vált " aratás ", talán éppen a bérmunkáknál kötelezővé tett "aratási szerződés" kötés hatására. Néhány idősebb paraszt ember magyarázkodása szerint a takarás a rendrevágott gabonának szép egyenesen, sorjára való lekaszálását jelentette (V):a levágott gaz letakarja a tarlót. TurkeTén a legrégibb idő óta valóban a rend revágás volt szokásban, vagyis a gabonát kifelé kaszálták, ugy mint a szénát. Az aratásnak,másik, talán országszerte gyakorolt módj a, a rava ges , amikor tudvalevőleg befelé kaszálnak s a rend a lábonálló gabonára (" gazra ") dől, itt egészen az ujabb időkig nem volt szokásban. As aratásnak es utóbbi módja a szomszédos városokban és ko s ségekben már régebben, bizonyára a lóval való nyomtatást követő tttsescséplőgépek megjelenésével egy időben, felváltotta a takarás, illetve a rendrevágás addig szokásos módját. Környékünkön talán egyedül csak a turkevélek ragaszkodtak továbbra is, mondhatni egészen napjainkig, ehhez as ősi aritásmódhos. Nehezen magyarázható az egyébként fejlett értelmű és g léggé gyakorlatias gondolkozása turke vei parasztoknak merev ragaszkodása ehhez a megszokott, de lényegében nem gazdaságos munkamódszerhez. & tarlóra takart rendek alatt még a gereblyézés után is sok az elhullott kalász és a kivert gabonaszem, vagyis nagyobb a szemveszteség, Aratás rendrevágással
