Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Penavin Olga: Mátyás-mondák a Vajdaságból

szervesen beletartozik azonban a Mátyás-mondakör azon ágába, mely szer rint az alacsony sörből királlyá származott Mátyás azért járta az országot álruhában, hogy a szegényeken, alárendelt sorsuakon elkövetett igazságtalanságokról személyesen meggyőződjön, és a hatalmaskodákat megbüntesse. Ebben a témakörben a történetek száma úgyszólván végtelenül szaporítható, mert minden hatalmi visszaéléssel kapcsolatos - akár személyes - tapasztalat kapcsolatba hozható Mátyás személyével, mint ahogy ez, benyomásunk szerint, a gyakorlatban történni is szokott. A két Mátyás által igen nagy szigorúsággal orvosolt sérelem egészen "modern", a két háború közötti időből való. De nemcsak azért járta Mátyás az országot, hogy az elnyomottakon elkövetett igazságtalanságoknak személyes tanuja és büntetője legyen, hanem azért is, hogy a "törvényt", az íratlan szokásjogot megismerje, és mint követendő példát, az urak elé állítsa. A 3. sz. "pedagógiai" természeté Mátyás anekdotát a szájhagyomány kikristályosodott, állandó formát nyert költői termékének kell tekintenünk. Párhuzamait a lálmány hagyatékból ismerjük (3 vált. EA 2771. 504-506 p. 13-15 sz. 15. sz. közölve Ortutay-Katona, Magyar parasztmesék II. 318 p.), valamint Berze Hagy baranyai gyűjteményéből (Baranyai magyar néphagyományok II. 584 p. 13. sz.). Bite apó története (4. sz.) hiányos emlékezetre valló romlott szöveg, hiányzik belőle: Mátyás vitája az urakkal, akik Mátyásnak egy megjegyzésére, hogy "Kell már ennek a nádnak nagyon az eső" azt válaszolják: "Miért,hiszen vizben a lába?!" Ez is tehát, akárcsak az előbbi anekdota, abba a körbe tartozik, melynek történeteiben Mátyás kioktatja az urakat, akiknek szükagyuságát nem győzik népi eredetű Mátyás anekdotáink hangsúlyozni. Az anekdota párhuzamai: 1. Berze Nagy im. 586 p. 15. sz.; 2. KNOT. Till. 484 p. 3. sz.; 3. lyr. HI. 431 p. Eszes János második meséje Mátyás király és az udvari bolond enyelgései közül valé. Mátyás udvari bolondja a népköltészet kedvelt alakjai közé tartozik. Egyszer Markalfnak hivják, máskor Toldinak, máskcr ismét egyszerűen udvari bolondnak a képtelen igazságok, vagy a képtelenségek igazságként való bebizonyításának a megtestesítőjét. Irodalmi eredetű figura, aki a népköltészetben a humor egy sajátos válfajának a megszemélyesítője. Mátyással és az urakkal folytatott párbeszédei, ha nem is kerültek olyan szép számmal feljegyzésre, mint az igazságosztó Mátyás cselekedetei, a népszerű Mátyás anekdoták között is a népszerűbbek közé számíthatók,