Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)

III. Halászat

kasztják. - Kgy helyen láttam, hogy a száraz kapardháldt nyáron át a ház hátsó, udvarfelőli falára akasztva tartják. A kecén

ek nevezett kuszakecét a falusiak nem használják.Lónyán csak Szilágyi Jánosnak van kecéje. (38.ábra.) Kát, hegyesszögben összeerősített kávája lécből van, keresztléccel összekötve. A káva két végére egy-egy tégla van rögzítve súly gyanánt. A háld, mint rendesen, háromszoros: két nagyszemű, vastagabb zsinegből kötött tükörháló között egy kisszemű "hármas" hálój akármerről megy bele a hal,fogva marad a magacsinálta zacskóban.- A háló inára átlyukasztott marhacsontok s közöttük diónyi dlomgömbök vannak erősítve, hogy a háldt lehúzzák a fenékre. A kecével úgy halásznak, hogy a kávára kötött kötéllel vontatják a csdnak után. A háld szétterül a vízben, mint egy uszály, alját a sulyok lehúzzák a fenékre. A kece váza ferde helyzetben, előredőlve van a vízben. Szárítása ugy történik, hogy kávájánál fogva fára akasztják. Használaton kívül nyáron át a tornácon,falba vert szegre akasztva áll. - A vetóhalászat eszközei közül a hivatásos halászok ismerik á pendelyháldt, de nem használják. Lónyán nincs senkinek sem pendelyhálója. A tapogató

t régebben használták a lónyaiak, ma tudomásom szerint egy földműves embernek sincs már,a halászok közül is csak Szilágyi János dolgozik vele. A régi lónyai tapogató kerek nyílású volt, Szilágyi Jánosé is kerek (39.ábra). Kávája juharfából van, mert az könnyebben hajlítható. Hosszanti vesszői veresgyűrűs somból vannak, többszőrös fűzfavessző39. ábra