Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)

III. Halászat

fonással összefoglalva, négy-négy veresgyűru-vtjöoau.. lúgnak egy csomóba. A káva két helyen fogó

vá van kifaragva. A két kézre fogott tapogatóval a Tisza lapálya mentén,a sekély parti vízben, továbbá a határbeli kisvizekben ide-oda tapogat a halász. Hogy van-e benne hal, azt a zavaros vízben nem látja, csak érzi a tapogató megrezzenésén,amint a vesszőfal mentén körben úszó hal neki-neki ütődik a tapogató oldalának. Szigonyozás ma már nincs Lónyán. Régen használtak egyesek szigonyt, de nagyobb mérvű szigonyos halászat nem igen lehetett,abból következtetve, hogy igen kevesen vannak, akik a szigonyozásra emlékeznek továbbá minden szorgos kutatás ellenére is csak három darab szigonyt sikerült találnom a faluban. Bgy - még néhány évvel ezelőtt használt, de azóta már elveszett szigonyról adatokat kaptam. - Ugy a szigonyok gazdái, mint a szigonyozásra vonatkozó adatok közlői kislónyaiak. A faluban egy- és kétágú szigonyok voltak és vannak (40.ábra). A még meglevő három szigony közül kettőt már régen nem használtak (a padláson tartják, ócska holmik kőzött). Mind a kettő kétágú, cöpüs. Az egyik Egyed András kislónyai földműves tulajdona. Zömök foriájú| vastag köpttje van. Két szára villaformájú. Kőt visszája ellenke40. ábra