Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)

III. Halászat

•an kötve erős zsineggel (37.ábra). íaparóhálóval a Tóban, kubikgödrökben, de főként a Tiszán halásznak. (Az előbbi két helyen csakis a földművesek.) A kaparőhálőval való halászathoz nem kell nagy halásztudomány. Mikor a Tisza árad, tehát zavaros a vize, kimennek a törőpartra. A vis minden hordalékát a törőpart széléhez sodorja, ott eszik a hal. A parton állva a hosszúnyelfl hálót egész hosszúságában benyújtják a víz fölé, óvatosan belebocsátják a vízbe és lassan maguk felé húzzák. A háló ina feneket ér. A belekerült hal lefelé és a vízbe befelé úsznék, de beleütközik a háló őblibe. Mikor gondolják, hogy már van benne valami, kiemelik, A tavaszi és őszi nagy áradások idején, de még nyáron is a szegény nép (főleg a töltés alatt lakó kislőnyaiak) az egész törőpartot végigkapargat

ják. A kaparóhálőt úgy izárítják, hogy kávája közepénél fogva fela-