Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)
III. Halászat
A zsáktól jobbra és balra levő hosszú háló a szárny. Alul-felül ina van. Felső inára közepükön átlyukasztott négyszögletes fadarabok, párák vannak húzva. A párák a víz felszínén úsznak, így a felső innál fogva a hálót teljes magasságában kifeszítve tartják a vízben; a gyalom alső inát a ráfűzött diónyi ólomgömbök lehúzzák a fenékre, hogy alatta a hal át ne bújhasson. A szárny szembősége 30 cm. Az apácsfák kb. 1.30 cm hosszúak, 5 cm vastagok, alsó végükre egy-egy jó féltégla van erősen rákötözve, súlynak. A gyalommal jobb folyóvízen halászni (Tiszán), mint mocsaras vízen, ahol sok az akadó. A gyalomhoz több emberre van szükség. Kettő fogja az apácsfákat, hátrafelé döntve viszik, tehát alsó végükkel előrefelé a Tízfenéken. Az apácsfákhoz kötelet szoktak kötni, a két kötél végeit kisvízi halászat alkalmával a két parton haladva,a Tiszán pedig két csónakból húzzák. Mocsaras vízen a gyalom után halad még egy ember csónakon, hogy az akadóban megakadt hálót kiszabadítsa, mielőtt elszakadna. Folyóvízen (a Tiszán) a gyalom jól kerít, mert a fenék sima; a mocsaras kisvizeken sok hal kibújik a gyalom alatt, mert a fenék nem egyenletes a sok vízi növény miatt. A vízinövényzetben, a lápb an megbújva is sok hal megmenekül. - A gyalom lábolja a vizet. Mindenfajta halat megfog, csak a pontyot nem, mert az t, kirepül M belőle. A gyalmot az apácsfák közelítésével egyre jobban összeszűkítik, kihúzzák a parthoz, a nagyobb halakat kiszedik, az apraját visszadobják a vízbe. A Tiszán két csónakba szedik fel a gyalmot, utoljára a zsákját, mert «t megriadt halak ebben tömörülnek. Használat után fák ágai közéfektetett rúdra terítik száradni. A házban a gyalom a tornác oszlopai között függő ruhaszárító rúdon lóg, összehajtva, apácsfák nélkül. Az apácsfák a tornác sarkába támasztva állnak a varsák között. A hálót télire beviszik a házba. A lapsoló t ismerik a halászok, de Lónyán nem használja senki. Szerintük a gyalom és a lapsoló között csak annyi a különbség, hogy a gyalom szembősége 30 mm, a lapsolóé pedig 40, a lapsoló zsákja 30 mm szembőségű. Az emelőhalászat Lónyán ismert eszközei közül legrégebben használják a mereggytit .A lónyaiak meregygyűnek mondják, Szűcs J. száknak, Szilágyi szák nak vagy mereggyün ek nevezi. (A szák tulaj donképen egy másik eszköz német eredetű neve.) (34.ábra.) Mereggyüt ma csak a halászok használnak, a földművesek halászeszközei közül kiveszett a vejszével együtt,melynek segédeszköze volt.
