Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)

III. Halászat

a halásznak. - A halászgató emberek többnyire a középkorú, vagy a fia­talabb nemzedékből kerülnek kij az idősebbek már nem halásznak.A föld­műves halászok csak olyankor halásznak, mikor a mezei munka megengedi. Télen, a jégben nem szoktak. A férfiak a Tiszán, Csarondán és kanális­ban halászgatnak, esős évben a kubikgödrökben îs; a gyermekek a vá­lyogvető gödrökben, Kistiszában, Holttiszában,Tőban és a malomárokban, tehát a halászok által igénybe nem vett iszapos helyeken.Nők nem szok­tak halászni. - Csikászni inkább a földművesek szoktak, mint a halá­szok, azok közül is főleg a nők és gyermekek. A halászokat foglalkozásuk nem különíti el Lánya földműves né­pétől, mivel kevesen vannak; halásztársadalom így nem alakulhatott ki. Hogyan él a halász? Bizony nem könnyen; kenyeréért erősen meg­dolgozik. A hivatásos halászoknak is van a faluban állandó lakásuk, de jégelmenés tól a víz beállásáig ritkán lehet őket nappal otthon találni Akinek kunyhója van, gyakran kint is éjszakázik a parton, hogy a mun­kához hajnalban hozzáfoghasson - meg hogy a szerszámaira ügyeljen, el ne lopják. A halászkunyhó nincs állandóan egy helyen; ha odébb megy a halász, felszedi, új tanyáján ismét felállítja. A sok költözés meg az időjárás lassan tönkre teszi a kunyhót s ha a halásznak nincs anyaga újat építeni, akkor sok időt elveszteget naponta a haza- meg visszame­néssel. Szűcsnek és Oláh Sándornak most nincs kunyhója; Szilágyi Jáno­sé a Csaronda partján áll. Két ágas van leverve a földbe, azon keresz­tül szelement fektetett, két oldalt rudakat támasztott a szelemenhez; hátul a rudak félköralakban veszik körül az ágast,hogy tágasabb legyen sz emen a kunyhó. (20. ábra) A rudak a szelementől a földig bizonyos tá­volságban megcsavart gyékénnyel vannak összefogatva. Erre a tető­szerkezetre minden oldalról bőven hintett gyékényt. (21.ábra) Ajtó nincs raj ta.A kunyhó földje szal­mával van behintve.- A régi kuny­hók elejének fél nyílását - az á­gasig - vessző- vagy gyékényfo­nással zárta el,az ágas másik ol­dalán volt az ajtó, ugyanolyan anyagból fonva. A tető nád vagy gyékény volt, esetleg még gyepdarabokat is rakott rá,hogy a szél el ne hordja. 20.ábra

Next

/
Oldalképek
Tartalom