Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)

I. A vizek szerepe a nép életében általában - B. A lecsapolás után

- óá ­megismerje kiki a magáét (mert több asszonyé ázik agymás mellett). A karcra kütött ronggyal, sárgömbbel, napraforgó-góréval, stb. jelölik meg. Végül egyik kezével vizet szór feléje a gazdasszony háromszor, u­gyancsak háromszor elmondván közben: "Kendert (leat) áztattunk, sely­met kőytsünk!" i kender ezután iszik , egy kicsit siIlye d a Tízben, a felszín alá merül. Rossz gazdasszony volna az, aki annyi sarat rakna rá, hogy a kender leül ne tőle a fekete iszapu vízfenékre!Annak a fel­szín és a fenék között a tiszta vízen kell áznia, különben nem győznék kimosni, azonkívül a sár eleszi a kendert. A 3árral egyenlőtlenül meg­terhelt pamacs, ha a vízben meglökik, felbillen és a felszínre jutott része ázatlan marad. - Az áztatás ideje függ az ázandó növény mivoltá­tól, az évszaktól és a földtől, amelyben termett. Részletesebben e he­lyen nem tárgyalom} a len átlag 4-5 napig, a virágos kender 6-7 napig, a magvas kender nyáron 7-9 napig, tavasszal 9-10 napig, ősszel két hé­tig is ázik, Cmert akkor már hideg a víz). A sokáig ázott kender yágá_s (törés) közben szakad, az ázatlan vágáskor keménynek bizonyul, nehéz elvágni , de fonala és így vászna is erősebb. Az ázó kendert,lent őriz­ni nem szokták. Kb. az áztatási idő vége felé mintát, lát dut hoznak az ázó nö­vényből, elvágják, ha jónak látják, mennek kóüteni . kikőj|teni . Ez úgy történik, hogy, mint áztatáskor, rossz ruhába öltöznek, a sarat kapá­val leszedik a kenderről vagy lenről, a szalmát is leveszik. Ezután a pamacsot vagy csomót egyik végén megbontva a kévék hegyét (virágos vagy magvas végét) jobb kezük élével végigsimítják, hogy a virág és le­vél lejöjjön róla, majd a kévét széthúzva a vízben meglögyböl ik és a tiszta kévét kiadják a parton állónak, aki egymásnak támogatva csomók­ba rakja őket, hogy a víz lefollyék róluk. Ha mind kikötötték, szekér­re rakják búzakévék módjára (előbb a szekér derek at rakják tele hosszá­ban, azután a kévéket tusájukkal kifelé keresztben, közbülre kerülnek hosszanti kévék is, ez a béllelés ). Néha több asszony kenderét viszik haza egy szekerén. Kötés idején megjelenik a parton a vizet bérlő ha­lász vagy a partbirtokos gazda és kiveszi a kenderből, lenből az ázta­tás engedélyezéséért neki járó rész t, azaz dézmá t. 2 ^ A kender mérgező anyagától a halak "megbolondulnak", majd elpusztulnak, a kenderáztatók pedig letapossák a takarmánynak használható vízparti sást és füvet ­ezért mintegy kárpótlásul jár a halásznak és partbirtokosnak a dézma. A rész mennyisége nem mindig egyforma. Az elmúlt évben minden harminc kévéből vettek egyet, az idén huszonöt kévéből egyet (azaz százból nó­m

Next

/
Oldalképek
Tartalom