Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

V.Dégh Linda: Az élő és a lappangó mesekincs

meztelenyttl, hogy azt nézzék az ellenség. Azt Bondja: - üameritek - azt aondja - miféle katonák ezek? S azt mondják hogy: - Hát honnan ismerjük? Azt mondja: - Izek az egyszemű tatárok - azt mondja: ezt nézzétek meg jól, csak egy szemik van, s meen hossza érik - azt mondja - s mean ikres aj akik Tan - azt mondja - ezek megeszik az embert! (nevet) - Mondta az a király. Nem a cigány mondotta, a cigány mutatta a fenekit ki a katonaságával az izének, az ellenségnek, hanem a másik király mondta. Azt aondja: - Székről csak hallt am volt - azt mondja - hogy ezek az egyszemű kutya tatárok - azt mondja - ezek olyányok, hogy megeszik az emberhúst, emberhnsval élnek. Szekvel nem jő kikezdeni. Jaj, térjünk meg - azt mondja - forduljunk vissza s menjünk hasa. Én ezekvei nem kezdem ki, mert ezek gamatok. Ezek rossz emberek! Megsérültek a elfutottak az ellenség, ugy hogy még hirmondani se maradott egy es. Itt a király es megseritette az ő lovát s elment ő es vissza. Elmentek haza. S azt mondta a király: - Ml az, vége van a háborúnak? S azt mondja: - Vége. - Hát mért? Tán nincs kivel verekedni? Azt mondja: - Még egy élő lélek se maradott - azt mondja - a fronton, ugy elfuttak. - Hát lőttetek-é? - Lövést nem hallt am - azt mondja. - Minden lövés nélkül elszaladtak - azt mondja. - Hát hogy-hogy? - azt mondja - hát éjen háborút kezdtetek tttk - azt mondja - hogy minden lövés nélkül vége van? Hát ő elbeszélte, mit csinált. Kezet szorított vele a király s megveregette a vállát s azt mondta: - Derék ember vagy, okos vagy - azt mondja - hogy - azt mondja - minden golyó nélkül - azt mondja - vége lett a háborúnak. Igy osztán megmaradott, erre megengedte, legyen még király tovább. Kedvét töltötte a királyságbői. De bár a háborutől megmentette a