Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
V.Dégh Linda: Az élő és a lappangó mesekincs
meg a katonáknak, hogy amit látnak hogy én csinálok, azt csinálják ők es. Hát akkor a király kiadta a tiszteknek meg a katonáknak, hogy amit látnak a cigánykirálytél csinálni, azt csinálja mindegyik. Igy hát nekiindultak az ellenségnek szembe. Mikor mennek az uton, egy nagy erdő mellett kellett átmenniOk és hát a cigány bánatába mint király fia, nyúlt egy fenyőfára. Leszakitott egy kis ágat rőla és föltüzte a sapkájára. Mikor a csapat ezt látta, mindegyik szakitott a fáről és föltüzte a sapkájára. Igy osztán mentek tovább. Addig, amig egy nagy Tíznek a partjára nem értek. Mikor a vízhez értek, nagy volt a viz s nem mertek átmenni rajta. (Palkóné közbeszól: N Hid nem volt rajta?* 1 ) Nem volt hid. Megharagudott a cigánkirály, kivette a sapkájából a zöld ágat és beledobta a vízbe.A katonák mindjárt kiszedték a sapkájukból hogy látták hogy a cigánykirály igy csinált, ők es mind beledobták a vizbe. Ugy hogy a vízen lett egy hid abból a sok ágból és igy át tudtak kelni a vízen. (Hát lehet, ez mese volt!) Mikor átmentek a vizén, haladtak előre.Megint beértek egy nagy városba. Á városba megint megálltak egy keveset pihenni. A cigány,mint afféle cigány, elment a bocskorárusokhoz. Addig forgott ottan, amig egy pár bocskort ellopott az árusoktól. De a katonák mindig szemmel tartották a cigánt,illetve a királyt és hogy látták hogy egy pár bocskort ellopott, minden katona odaszaladt s mennyi bocskor ott volt a kirakatba, mind elszedték a kereskedőktől. Mind ugy, mind a cigány, befogták a honik alá, fölültek a 1 ovikra s mentek tovább. Megint addig mentek, amig megint egy nagy vízhez nem értek. Mikor a vízhez értek, ott sem volt hid. it kéne menni s nem lehet átmenni, mert nem volt hid. Cigány fogta a bocskorát éa beledobta a vízbe. A katonaság mind odatódult és mind beledobták a bocskort a vizbe. Ugy hogy megint egy híd lett a vízen és igy át tudtak kelni a túlsó partra. Mikor átmentek a túlsó partra, megint csak haladtak előre. Annyira, hogy már messzire lehetett látni a porfelhőket. Jött az ellenség. Persze, a cigán megijedt az ellenaógtül és megállt. Akkor megállt az egész csapata és mindenki a királyra nézett, szóval a eigánra. Most már ő mit csináljon, a cigán, hogy hogy tudja elhárítani as ellenséget maga előtt? Gondolkodik egy darabig, maga elébe nézve. Egyszer fogta magát éa megfordította a lovát, a hátán volt, nem volt még leszállva és négykézláb állott a lován. Letolta a nadrágját és szembe Y
