Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

V.Dégh Linda: Az élő és a lappangó mesekincs

mutatta a ninekhijjakját az ellenségről. A katonaság, hogy látta hogy mit csinál a király, óh es sind azon add ahogy a király csinálta, szembetartottak az ellenségre!. És az ellenség, hogy közeledett, meglátták hogy ezek hogy állnak szemben, ugye ugy megjedtek tőlik és elkezdték mondani egymásnak hogy ezek nem azok,mint a kutyafejű tatárok? - Nézzétek - azt mondja egyik a másiknak,- mekkora pofája ran, ikres ajka nekik és hosszú orra (Palkóné közbeszól: "és egy szemik van".) És igy köretet küldöttek a cigánnak, hogy hagyja abba a vonaláét. A c igánk irály igy megnyerte ezek szerint. Amikor hazament, szóral most már megfordult és hazament, a király, a valódi,nagy örömmel fogadta a osapatjat.De a cigánból mégsem lehetett király. Hanem a király akkor rendezett egy öreg bált,kinek egy álló hónapig híre volt hetedhét országon.És a cigánt megtették valamilyen vitéznek benn a királyi udvarban és ma es élnek ha meg nem haltak. Palkó Józsefné szövege, amelyet az előbbi meséből alakított, így hangzik: Volt, hol nem volt, hetedhét országon tul volt egy nagy kamasz legén, egy jő erős kamasz cigánlegény. Az erőst szeretett volna király lenni. Mindig izengetett ő a királynak hogy hogy szeretne ő király lenni, engedje meg hogy legyen ő es király. Hát a király mit mondjon? ô es csak, ő es csak kacagta, nevette hogy meen gyenge gondolat ja van ennek a cigánlegénnek. Hát nem o— lyan könnyű ám király lenni, hogy minden iskola nélkül csak király vagyok! Felveszem a királyruhát s király vagyok. Hát ő csak nevette, kacagta. De mindig izengetett, minden nap a királynak, hogy szeretne király lenni. Hogy szeretne ő király lenni, akármilyen kicsid végre, bár tudja hogy ő es volt király. Hát tőt-mult az udő, hát egyszer kiizent egy hadot,egy pótent, egy ellenség a királynak. Hadot üzent, hogy készüljön a háborúra s készítse fel a katonáit, mozgósitson, mert tör rea az ellenség. Ki akar ütni a háború. Hát erőst a király megszomorodott. Eszébe jutott neki a cigánylegény. Odahivatta magához s na, azt mondja: - Te legén, szeretnéd király lenni? - Hát szerettem volna, bizony még jó régen - azt mondja. - Hát nézd csak, most megengedem. Hogy légy király. Most meg-