Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

V.Dégh Linda: Az élő és a lappangó mesekincs

il KLÓ A LjPPAJGO MEgEKINCS. 1959 februárjában ismét Kakasdon jártam. Âzt akartam látni, miképpen alakult, változott, az idők folyamán, milyen funkciót tölt be e pillanatban az eddig megismert mesekincs. Tizenegy esztendeje folyamatosan végzett vizsgálódásaim során is mindig arra törekedtem, bogy felderítsem az elődök átörökített mesekincsét és figyelemmel kísérjem a jelenlegi mesemondók szövegeinek folyamatos alakulását, változataiknak terjedését és közösségi hatását. i bukovinai Andrásfalvárói a tolnamegyei Kakasára települt székely csoportnak mind a mai napig közkedvelt szórakozása a mesehallgatás.Két kiemelkedő tehetség - Palkó Józsefné és Andrásfalvi György mellett van több szerényebb képességű mesemondó is Kakasdon. Ezek kisebb nyilvánosság előtt, kevésbbé jelentős összejöveteleken, családi körben szívesen mesélnek. De még azok is jól ismerik a mesemondók anyagát, akik maguk sohasem mesélnek, s közülök akárhány számos kedvelt mesét tud megemlíteni, sőt, azokból részleteket is elmondani. A mesehallgató közösségek gyakori látogatóin kivül azok is rabul esnek az itt-amott éppen folyó mesemondásnak, akik csak véletlenül vetődnek el oda, ahol valaki mesét mond. Számtalanszor alkalmam volt tapasztalni a mesesző szinte mágikus hatását, amely a legszorgosabb gazdasszonyokat munkaidőben is képes volt fogvatartani, noha a mesék nem voltak ismeretlenek előttük. Minek tulajdonítható a mesének ez a lenyűgöző hatása? Aki erre a kérdésre megfelelne, alighanem a mese egész társadalomlélektani funkcióját meghatározná. Dolgozatunkban két kérdéshez kívánunk néhány adalékkal szolgálni: 1./ Honnan származik, és 2./ mennyire stabil a közösségi mesekincs Kakasdon? + + + Aránylag nem nehéz a dolgunk, mert eddigi vizsgálódásaink alapján e falu mesekincsének kontinuitása eléggé világosan áll előttünk. A mesehagyomány, mint adataink tanúsítják, végeredményben három