Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Diószegi Vilmos: A karagasz sámándob készítésmnódja

10 a, b, c. ábra A fogantyú előkészítés© a dob száritásához. a káva külső oldalán lévő rezonátorokat is fedje, sít 1.5 - 2 cm széles sávban visszahajolj ék a káva belső oldalára is, késsel körbe vágják, majd a káván furt lyukakon át nagy, vastag "cigénytübe" fűzött rénszarvas innal hozzávarrják a kávához. A bőrt ekkor nem feszitik ki, sőt meglehetősen lazára hagyják. "Ezzel a munkával a nap be is fejeződött. A dobot másnap kezdik szárítani. Az én dobomat öt óra hosszát szárították" - mondotta Kokuev sámán. A qara coydu nemzetségbeli Sipkeev sámán dobjának szárítása igy történt: Egy kb. 30 cm hosszú fahasáb egyik oldalát enyhén dombomra farágták,majd a domborulat közepén homorú bevágást vágtak/IOa. Ibra/.Egy 35-40 hosszú és 4-5 cm vastag botot a végéhez közel, gyűrűalakban bevágtak /10b. ábra/, majd merőlegesen a dob fogantyúja xellé helyezték, hogy a gyűrüalaku bevágás kerüljön a fogantyúhoz. A domború oldalú fát ráhelyezték a bot másik oldalára, hogy a belevágott homorú nyiV

:

3 kerüljön a gyűrűs bevágásra, majd zsinórral hozzákötötték a fogantyúhoz /lOc ábra/. Ezután egy függőleges rudat vertek a sátor földjébe, a középen égő tűztől mintegy 30-35 cm-re, s a rúdhoz hozzáköt tték a do•ot tartó botot /11. ábra/. A tűzhelyen tüzet gyújtottak, s a fölötte lévő dobot pörgetni kezdték. Mintegy másfél-két óra hosszát f rga'.ták