Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Nyárády Mihály: Fajtaváltozás a kéki juhtenyésztésben
vvagyis ahol a juh elmegy,ott a trágyáját elhullatja, s ezzel a földet kövéríti.) A juhászok a szájasabbakat egy-egy gőmelyével ki-kibékítették. Ha azonban túlságosan sok volt az olyan embereknek a száma, már inkább elhallgatták a zűgoladásukat.Ezek pedig úton-iitfélen tőlük telhetőleg szidták a juhászokat, egyet sem véve ki közülük.Az ilyen emberektől ered ez a párbeszédes juhászbecsmérlés: - Huncut a juhász! - Csak egy vót igaz. - Azt is felakasztották! - Az is megérdemelte. A magatarti juhászok különben a kihajtásnál már csak egy-egy rézkampős botot használtak. (Ezek csörgője táján sajátságosan egy kigyófej volt kiformálva.* 7 ) A juhok vezetésére vezérürüjeik már alig voltak.A vezetésre az anyajuhokat is alkalmasaknak találták. Ezek nyakára pedig már inkább egy-egy halkszavú pergőt csatoltak. Valamennyi juhász Kéken érte meg a tavasz kezdetét. A község homokos részén azonban kevés szabad (kibérelhető) ugarföld volt. Igy a juhászok többsége tavaszi és nyári legelőt kénytelen volt idegenben bérelni. Az idegenben való legelőkeresésnek január volt a legfőbb ideje. Aki később indult, nemcsak hogy a legjobb területet nem kapta, hanem fedelet (aklot) sem kapott a juhai számára. Többnyire Polgáron, Balmazújvároson, Kismarján vagy más szikes talajtt alföldi községekben béreltek legelőt. Ezek gyeplegelők voltak. Kataszteri holdjukra két-két juhot vettek számításba.(Kétszáz juh számára tehát száz kataszteri hold legelőt béreltek.) Az indulást március végére-április elejére tervezték.Az asszonyok erre az időre száraz tésztát, kenyeret, szalonnát, fűszert,burgonyát készítettek.A fejeshez és a kint valő főzéshez szükséges eszközöket rendbehozták. Egy váltás tiszta ruhát becsomagoltak. Az emberek azoknak és a lóckáknak a szállítására fuvarost fogadtak. A juhokat az elindulás előtti napon jól tartották. (Ha lehetséges volt, egy-egy tulkövéren fejlődött vetést a gazda tudtával és beleegyezésével meglegeltettek.) S hajnalban, két óra tájban útnak indultak. Lassú menetben haladtak céljuk felé. Ahol lehetett, az árokszélen etettek is. Igy délelőtti 11 óráig mentek. A déli pihenőjüket kezdetben két órában, később háromban-négyben szabták meg. Este hét nyolc óra tájban álltak le. Ez többnyire egy város, vagy egy község
