Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Nyárády Mihály: Fajtaváltozás a kéki juhtenyésztésben

melegben BZáradtak fel. Igy mentették őket a megfagyastól. Ha a juhász a tenyészkosokat az anyajuhokkal együtt járatta,az elles nála csürhe8 disznó módján (nagy összevisszaságban) ment végbe. Ilyenkor egyszerre kevés kis báránnyal bajoskodott.Ha azonban egy időtájban engedte a kosokat az anyajuhok közé,az elles szakaszosan (rövid idő lefolyása alatt) következett be. Ilyenkor öt-hat újszülött bárány is összegyűlt egy-egy éjszaka a juhász lakásán. A kosok és az anyák állandó együttjárása esetén a kétszeri elletés is lehetséges volt. Ilyenkor a juhász lemondott a juhai tejhasznáról. Csak a juhállománya szaporítására törekedett. Amikor is a kisbárányok maguktól elváltak. A szakaszos elletés számításba vételével egyik-másik juhász ponyvát kötött a kosok derekára, így próbálta a párosulásukat megakadályozni. A juhászok többsége azonban társult a kosok különjaratására. A kosokat ilyen esetben általában szeptember első napjaiban engedték be a nyáj közé. Az anyajuhok többsége így Mátyás-napja (február 24) táján ellett. A magatarti juhászok a kis bárányokat már három hónapig is engedték szopni. Rendszerint a nyári legelőn választották el őket. A magatarti juhászok különben a kosbárányokat már késsel herélték. A kései születésű kosbárányok herélésénél pedig már csak arra ügyeltek, hogy ez a művelet a felszáradásuk előtt ne történjék. Igy az egy naposokat is kiherélték. Ezzel azt akarták elérni,hogy a nyári legelőre való menetel idejére a sebük már begyógyuljon. A bárányok farkát sem mindegyik juhász vágta le. Az ilyen ember azt szokta mondani,hogy a farkukon nőtt gyapjúból ki fogja fizetni a nyírásuk díját. A magatarti juhászok a juhaikkal többségben a kis gazdák szabad használatú réti földjén jártak. Ezeknek a földeknek a nagyobb része Püfő (portőzeg). Igy kevés volt belőlük gabonával vetve. Többségben különböző kapásnövényeket termesztettek rajta. Ezeknek takarítás után első sorban a javát bérelték ki a juhászok legeltetésre. A bérlet ideje őszi takarítástól tavaszi szántásig tartott. A legeltetés szempontjából jelentéktelen területeket olykorolykor ki sem bérelték. Akkor sem, ha ezek a területek a bérelt földjeik közé ékelődtek. Azonban ilyenkor is át-átmentek rajtuk. A földek tulajdonosai természetesen ezt nem vették szívesen. "Megfeledkeztek arról a juhász szólás-mondásról, hogy a juhnak a lába is aranyat ér*