Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Katona Imre: Népi állatorvoslás Csongrádon III.
szalonnát, BŐS Tért , rézelejét , foghagymás eoetet. Ás oldatokból 1/2 1 dl. rolt az adag, sörösüvegből Öntötték le: a birkát leültették Tag-/ két hátsó lábára állították, főuőokölték (fadarabkáral kif assit) a száját és a folyadékot beloöntötték. Taraszi gyenge fűtől átmeneti, veszélytelen hasmenés származhatott, nem védekeztek ellene. 1 Téres hasmenés okát nem tudták, 45 a lónál /21/ és a marhánál /15/ bevált orvosságokat használták, úgyszintén székszorulás és felfúvódás esetén is. A birkát óvakodtak harmatos legelére kicsapni, féltették a fóuukkadást ól (felfúvódás). — Sajátos, hogy a heveny, hirtelen rosszulléttel járó betegségek keselésében a táragyolás nem kapott szerepet. (A vértáragyot ld. az erelésné) A juhok bélférgességét (helminthiasis vagy teeniasis, galandférgesség) igyekeztek megelőzni: a juhászok évenkint kétszer-háromszor árpa-, borsószem nagyságú kékkövet dugtak a birka szájába, s lenyelették* Es szerintük az időközben felszaporodott férgeket esetenkint kihaj totta. 47 A vizsgált időszakban a juhászok a mételyt már állatorvosi májáételyként (distomatosis) ismerték és szakszertfen kezelték: a birka köhögése, feltűnő soványodása esetén szájon át adták be a szilvamag nagyságú dis tolt. 4 ® 13. Vérkeringés^ ereié s . Uás állatokhoz hasonlóan a juhok hirtelen javulását is veszélyesnek tartották, féltek, hogy megzavarodik a vérük és fellép a vér- táragy (anthrax, lépfene). Arról is tudtak, hogy vannak veszedelmes legelők, sömlyékek, pocsolyák, ahova nem szabad kicsapni a juhokat, mert megkapják a lépfenét.**A szemmellátható heveny rosszulléttel járó betegségek ellen többnyire ereiés sel (venaesectio, vérbocsátás) védekeztek* A birkát fülén vagy lépén ereitek. Egyszerűbb, általánosabb volt a birka fülének behasítása, a vér szabadon engedése. Ehhez a módszerhez folyamodtak a gazdák, a juhászok viszont - megfelelő fizetségért - inkább a lépem ereitek. Pontosan tudták a helyét} éle8 bicskájukkal a bordák közt beszúrtak a lépig a magát a lépet is megkarcolták. A vért ennél is szabadon engedték folyni, 50 közben ugyanúgy figyelték színét,és összetételét, mint a lénál /24-/.
