Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Kós Károly: Erdélyi adatok a pogácsa készítéséhez

és sütésének módján kívül egyéb körülmények is utalnak. Ilyen mindenek előtt az, hogy egyszerre kevés és nem finom lisztből is készíthető s ilyenformán természetes kenyérféléje volt a gabonatermeléssel fokozottabban még nem foglalkozó népnek. Gyors,felszerelés nélküli elkészíthetése és megsütése, valamint eltarthatósága pedig a földmüvelésre még le nem települt, nagy sütőkemencével még nem rendelkező, s a fehérjéket inkább hús és tej formájában fogyasztó, állandó mozgásban levő etnikai csoportok számára ugyanakkor eszményi lisztes készítmény lehetett. Nem véletlen, hogy a hamuban sült pogácsa nálunk is, legutóbb még a hegyvidék pásztorkodó lakosságánál, s egyes pásztorainál volt meg. A pogácsa egyes formáinak fentmaradása ugyancsak a háztól való alkalmi távolléttel /malomba menetel, vásár/ maradt fent. A fentieket igazolja az, hogy a kovásztalan kenyérről fentmaradt legősibb hagyomány is egy nomád pásztornép pusztai vándorlásával /a zsidók Egyiptomból való kijövetele/ kapcsolatban maradt fent. E régi nomád hagyományok tartották fent máig az izraelita egyházban a kovásztalan pászka, egyes keresztény egyházakban pedig az ostya, Európa népeinél pedig széles körben napjainkig a mézespogácsa alkalmi fogyasztását. A kelesztetlen lisztes tészta megsütése is az idők folyamán nagy fejlődésen ment át, illetve több változata lehetett. A legkezdetlegesebb sütési mód lehetett itt is a nyárson való sütés. A makkfal

viak nyárson való puliszka pirítása föltételezhetővé teszi, hogy a mai kürtöskalács őse is nyársra tapasztott kelesztetlen tészta volt. Ezzel szemben a kövön sült lepény már valamelyes felszerelést /lapos kő/ igényelt, bár kétségkívül ez is nomádkori technika. A hamuban,parázsban való pogácsa sütés már valamivel nagyobb méretű gabonaliszt fogyasztással és valamilyen állandóbb /laposra sikárolt/ tűzhellyel lehet tap esolatban. A magyarságot ezzel a sütésmóddal a többé-kevésbbé földműves és letelepült szlávság ismertethette meg. Erre vall a latin eredetű, de szláv közvetítéssel átvett "pogácsa" elnevezés is, mely Erdélyben e kelesztetlen sütemények kizárólagos elnevezése. így nevezik itt a mézzel édesített és már kemencében sütött változatát is. Hogy nézespogácsánk az európai kultúra egyik emlékét tartja fent,arra a fentieken kivül biztosan következtethetünk azokból az alakokból, melyek nagyrészt az ókori rómaiaknál valamely vész,betegség esetén isteneiknek készitett áldozati pogácsák /offer/ formáit utánozzák, bár egy részük lehet más eredetű kultikus jelkép is: napkorong /tányér/, bábu /piskóta alak is/, sziv /a néhol belehelyezett tükör u-