Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Kós Károly: Erdélyi adatok a pogácsa készítéséhez
gyancsak ősi gonoszűző, akárcsak az ujabb időkben szokásos szentkép/, kéz /kesztyű/, láb /csizma/, madár, egyéb állatok stb. E sütemények kultikus vonatkozásaira utal az is, hogy a mézespogácsa épp vásárok alkalmával kerül fogyasztásra, márpedig tudvalévő vásáraink /sokadalom, gyűlés, búcsú/ egykori közösségi vallásos jellege. Föltehető, hogy az édesített és kultikus formákkal ellátott kovásztalan pogácsát első hivatásos készitői is a nagyobb egyházas búcsújárő helyeken akadtak, kiktől e keresztényesitett kenyérfélét szent eledelként vásárolták a hivek. A gyantái mester "Radnai Mária" formája, vagy a lőnai pogácsa kereszt díszítése közvetlenül utal eme eredetre. A mézespogácsa régebbi készítésmódját és formáit Erdély két régi nevezetes magyar vásáros központján (Kózdivásárhely,Torda), találhatjuk meg,míg a fa-ducba préselt,a festett és több más eljárás ujabb, nyugati eredetű eljárás.Erre utal több német eredetű technikai műszó s az ujabb készítési eljárásoknak követhetően nyugatról keletre való terjedése. A gyantái mézespogácsás sokféle készítménye valójában a mézespogácsa történetének egy-egy szakaszát szemlélteti. Míg a fujtató nélkül készült korong és szívalaku pogácsák tekinthetők a legrégebbinek, a "tokni" neve, fújtatós készítése és termószetutánzó figurái már ujabb eredetre utalnak. A csomagolt mézes kifejezetten két tésztából: "cukrostésztá"-ból készült. A "festett mézes" sajátos díszítési eljárása már gyári festéket és bonyolultabb eszközt követel,ős díszítőmintái, egyéni feliratai is ujabb igények kifejezői. Hogy az előbbiekben bemutatott anyag alapján levont következtetések mennyiben általános érvényűek, azt a további kutatásoknak kell igazolniok. Mindenesetre kelesztetlen kenyérfélénk tanulmányozása, akárcsak a népi táplálkozás kutatása általában még sok tanulságot rejt magában. Kós Károly Jegyzetek 1. Ranaics Ravmund : A kenyér és táplálékot szolgáltató növényeink története. Bp. 1934.; Beke Ödön : Hamuba sült pogácsa, Ethn.1936 /XLVII/ 219-220; Gunda Béla : Magyarországi primitiv főző-sütő eljárások és néprajzi kapcsolataink, Népr. Ért. 1935 /11711/; Bátkv Zsigmond: 1 magyar konyha története. Népr. Ért. 1937 /XJJX/ 183-199. 2. Harmatta János : Iráni adatok a kenyér történetéhez. Ethn. 1953
